Hozsánnázás, síratás, ítélet, győzelem – Virágvasárnap (Szabó Zoltán)

Élő víz folyamai... Jn 7:38

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, az örömmámorban úszó tömeg, aki ebben a bevonulásban saját elvárásainak beteljesedését várta így hozsánnázott – "Áldott aki jő az Úrnak nevében" Eközben Jézus a város fölött állva így siratta azt: "Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!"... Vajon miért nem örült Jézus a királynak szóló fogadtatásnak?
És vajon miért idézi fel mégis ugyenezeket a szavakat egy nappal később, amikor így szól: "Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. Mert mondom nektek, mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében! "

Vajon mi választja el a felszínt a mélységtől? A jó szándékot a helytelen történelem értelmezéstől? A láthatatlan világ menetrendjét a mi menetrendünktől?