Egy évvel a háború után hogy áll Európa gazdasága és politikája?

Új Egyenlőség

2022. február 24-e olyan történelmi pillanat volt Európában, amely évtizedekre meghatározza majd a gazdasági, kulturális együttműködési lehetőségeket. Az elmúlt egy év megmutatta, hogy Európa nem fagy meg orosz gáz hiányában, és nem omlott össze a gazdaság sem. Szankciókról, támogatásokról, az EU-n belüli törések lehetőségéről beszélgettünk Pogátsa Zoltánnal és Bíró-Nagy Andrással. 2022 őszén a Gazprom egy propagandavideót tett közzé, amely „Winter is coming…” címmel terjedt az interneten. Az apokaliptikus vízióban a gázcsapok elzárása miatt megfagynak az emberek Nyugat-Európa utcáin. Egy évvel a háború kitörése után és tavasz közeledtével most már látszik, hogy ez az apokaliptikus vízió távolról sem vált valóra. A podcastban azt elemeztük, mennyire helyes a kérdésfeltevés: „működnek-e a szankciók?” A kérdésnek valójában így kellene szólnia: „lehetett volna úgy tenni Oroszországgal szemben, mintha nem történne semmi?”. Erre a többségi válasz – talán nem 97% –, hogy nem, azaz a katonai agresszióra a nyugatnak is reagálnia kellett. Ez pedig, ha nem akar bohócot csinálni magából az EU és a NATO, nem merülhet ki néhány elítélő nyilatkozatban és komor arcú politikai kiállásban. Ezért a szankcióknak morális alapon nem volt alternatívájuk. Az is fontos, hogy mi volt a „sikercél” a szankciók kapcsán. Ettől nem volt reálisan várható, hogy Oroszország megállítja inváziós erőit, és visszafordul legalább a 2015-ös határig. Az elvárás az volt, hogy megdrágítsa a háborút, és fokozatosan megnehezítse annak finanszírozását. Ebből a szempontból a szankciók működnek. Természetesen az sem volt elvárás, hogy a szankciók teljesen térdre kényszerítsék Oroszországot. A 2%-os GDP-visszaesés kis túlzással egy normál ügymenetes recessziónak felel meg, nem történt összeomlás. Sőt a Nyugat iránt elkötelezett, de nem értékalapú, hanem inkább gazdasági realista külpolitikát folytató országok, mint Japán is megőrizték kereskedelemi kapcsolataikat az agresszor országgal. Ugyanakkor közben Európai Unió is képes volt egységesen reagálni. Az egységesen elfogadott 10 szankciós csomag hatással van az orosz gazdaságra is. 67 milliárd euró segítséget már megmozgatott az EU, és ennél nagyságrenddel nagyobbat az USA is. Ezek a lépések nemcsak katonai támogatást jelentettek, hanem rákényszerítették Oroszországot a tartalékaik felhasználására. Egyes elemzések szerint 2023-ban fogy el a technológiai tartaléka Moszkvának, amelynek hatására pl. a polgári repülés területén komoly problémák keletkeznek majd. Fontos, hogy Európa gazdasága nem szenvedett drámai károkat, elkezdődött a leválás az orosz fosszilis energiáról. Azt is látjuk, hogy az infláció csökkenésnek indult, amely arra is választ ad, hogy ez valójában milyen mozgatórugó által hajtott gazdasági probléma volt. A magas infláció ez alapján inkább a Covid utáni gazdasági helyreállási szakasznak volt a terméke. Európa gazdasági problémáinak elmaradása azt is jelentette, hogy nem voltak földcsuszamlásszerű politikai átrendeződések. Olaszország is megmutatta, hogy kormányon még a Meloni vezette koalíció is erős partnerséget mutat Ukrajnával. Egyelőre annak sincs jele, hogy az idei évi választások után (Finnország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország) az EU-tagállamok között olyan politikai erő kerülhet hatalomra, amely aktívan tenni akar Ukrajna támogatásának a megszüntetése érdekében.