Félmúlt: A Hitler–Sztálin paktum

XX. Század Intézet

A beszélgetés résztvevői Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze voltak. A beszélgetés házigazdája Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója volt. A Hitler–Sztálin-paktum megszületésének körülményeivel kapcsolatban Fekete Rajmund felvázolta, hogy 1939. augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyminiszterek Moszkvában találkoztak, hogy egy kölcsönös megnemtámadási szerződést írjanak alá országaik között. A 10 évre szóló szerződésben a felek megállapodtak, hogy egymás ellen nem indítanak támadó hadjáratot, harmadik fél támadása esetén a támadó felet semmilyen módon nem támogatják, illetve nem lépnek be olyan szövetségbe, ami a másik ellen küzd. A tárgyalások valódi mivolta viszont arról szólt, hogy se a szovjetek se a nácik ne kerüljenek a jövőben egy kétfrontos háborúba, emellett pedig megszületett egy titkos záradék. Ebben a titkos záradékban a nemzetiszocialista és a nemzetközi szocialista két totális diktatúra képviselői felosztották egymás között Kelet-Európát. Balogh Gábor hozzátette, hogy a világ közvéleménye hamar megismerte a két diktatúra közötti megnemtámadási szerződés létrejöttét, viszont a titkos záradékról egészen Rudolf Hess nürnbergi per alatt tett vallomásáig semmit nem tudott. Ennek ellenére még hosszú évtizedekig jótékony hallgatás övezte a titkos megállapodás pontos részleteit. Ez nem csak a németek és a szovjetek részéről volt jellemző, de a nyugati világ részéről is. Erre az egyik legfőbb ok az volt, hogy 1941 után a Szovjetunió a britek, a franciák és az amerikaiak szövetségesévé vált. Ezért egészen 1989–1990-ig a titkos záradék részleteit homály fedte, hiszen a demokratikus országok nem szívesen akarták beismerni, hogy egy háborús bűnös, egy Kelet-Európát diktatórikusan felosztó birodalom szövetségesükké vált egy másik diktatúra elleni harcban.