Kihívás 2.0: a gazdasági válságnak nincs ideológiája, de a válságkezelésnek van

Új Egyenlőség

Az Új Egyenlőség piros podcast legújabb adásában Kiss Ambrus beszélgetett Pogátsa Zoltánnal a kibontakozó gazdasági válságról, annak természetéről és az alkalmazható terápiás lehetőségekről. Ezekben a napokban a járvány és az ellene való küzdelem foglalkoztatja leginkább az embereket, miközben elindultak azok a gazdasági folyamatok, amelyek súlyos gazdasági válságot vetítenek előre. Ennek mélységét és milyenségét még nem tudjuk megítélni, de más lesz, mint a 2008-as válság volt. Egy válságnak nincs ideológiája, de a válságkezelésnek van. A 2008-as gazdasági válságot, amely hitelezési válságként indult, a neoliberális gazdaságpolitika annak teljes eszközrendszerével akarta kezelni. Ennek eredménye lett a megszorítások politikája és sok országban a szociális kiadások lefaragása. A mostani helyzet egy úgynevezett gazdasági satufékkel kezdődött, szinte egyik pillanatról a másikra szétesett a gazdasági ellátási lánc. Kína átmeneti kiesésével a beszállítói kapcsolatok szűntek meg, majd a társadalmi karantén következett, és a korlátozások meghozták a fogyasztók kiesését is. Azaz hiába működhetne a termelés, lényegében nem lehet árut venni. Pogátsa Zoltán ennek kapcsán elmondta, hogy bár ez másfajta gazdasági válság, mint a bő tíz évvel ezelőtti, de a hitelválság még mindig fenyegethet. Azaz a válság természete folyamatosan alakul. A válság kezelésének eszközrendszerében más technikák kezdenek körvonalazódni, mint 2008-ban. Egyrészt pénzbőség teremtésével kezdenének lépni a meghatározó országok politikai szereplői, sok helyen felvetődik az alapjövedelemhez hasonló eszközök bevezetése és a gazdasági szereplők likviditásának megerősítése is. Ebben a tekintetben a magyar kormány egyelőre kicsiket, és némely tekintetben sokkal inkább hagyományosakat lépett. Ismételten a rugalmas munkaerőpiaccal kezdett el érvelni, azaz a munka törvénykönyvét lazította fel annak érdekében, hogy könnyebb alkupozíciót teremtsen a munkáltatóknak a foglalkoztatottokkal szemben. A nem bejelentett vagy számlás dolgozókat pedig elsőként kaszálta el a válság első szele, mivel semmilyen munkajogi védelmük sem volt eddig.