Futárok élete önkizsákmányolás, vagy progresszív munkaszervezési forma?

Új Egyenlőség

A KATA adózással kapcsolatos tüntetések, vagy a COVID ideje alatti az étel házhozszállítás felfutása miatt egy darabig a napi hírek fókuszába kerültek a futárok. Közben a mindennapok részei lettek, mégis keveset tudunk arról, hogy miképpen is működik a rendszer. Erről beszélgettünk a podcastben Ürmössy Anna szociológussal, aki két részes cikksorozatot írt az Új Egyenlőségen a téma kapcsán. Anna számára a téma iránti érdeklődés onnan jött, hogy a COVID alatti felfutása a szakmának azt is megmutatta, valamilyen másfajta munkaszervezési mód van a háttérben. Érdekes kutatási területnek tűnt, hogy egy algoritmus miképpen képes szervezni a munkát, és milyen előnyei-hátrányai vannak egy ilyen rendszernek. Ezért a szakmában dolgozók körében végzett interjúzás mellett 25 órára ő is beállt futárkodni, hogy személyes tapasztalatai legyenek a működésről. Fontos, hogy egy futárcéget ismert meg, és az ott dolgozók körében vizsgálta a folyamatokat, ezért nem lehet azt állítani, hogy mindenhol pontosan így működik a munka szervezése. Személyes véleménye szerint a legmeglepőbb és egyben a legaggasztóbb is az volt, hogy nincsen ember a „munka megszervezése és kiosztása” mögött. Ebből következően kiismerhetetlen a munkaszervezési módszer, nehéz a problémákkal konkrét emberhez eljutni, és valójában nagyon magára van hagyva a dolgozó. Néhányan a kiszámíthatatlanság miatt inkább szerencsejátékhoz hasonlítják, ahol váratlanul kijön a nyerőkombináció, de nem tudni miért, és igazából kevéssé ismert annak következménye. Az algoritmus osztja ki a munkát, amely jutalmaz és büntet is egyszerre. Ugyanakkor, ahogy Ürmössy Anna mondja mégsem tartja főnöknek. Ezen a ponton érdemes azt is megvizsgálni, hogy a munka világa szempontjából mi a futár, és minek is tartja magát. Ha jogilag nézzük, akkor gazdasági egység, hiszen nem munkaviszony keretében dolgozik. Azaz nincsenek meg azok a jogai, amelyek egy foglalkoztatottat alapból megilletnek (szabadság, táppénz, végkielégítés, munkaidő). Ugyanakkor valójában foglalkoztatotti létről van szó, hiszen megmondják, hogy mit csináljon, hogyan végezze azt a munkát, csak éppen a termelőeszközt (járművet) nem biztosítják ehhez. Az algoritmus egyik ereje és innovációja a játékosításban van. Azaz a futárt csalikkal, ösztönzőkkel, bónuszokkal próbálja rávenni a több munkára. Ezzel önkizsákmányolásba hajtja a dolgozót, aki közben fél az algoritmus megfigyelésétől, és büntetéseitől. Egyszerre az alulról jövő játék logikájára épít, amikor egymás között versenyeznek a futárok a ranglistán elfoglalt helyek kapcsán. És egyszerre van meg a felülről jövő játékosítás, amikor bónusznapokkal húzzák be extrapénzért a dolgozókat. A beszélgetés során Anna elmondta, hogy beszélni kell a rendszer negatív oldaláról is. Ez egy kiszolgáltatott élethelyzetet jelent, amely persze sok munkaórával akár jó fizetést is jelenthet, de nem stabil ez. Az algoritmus büntetésekkel bármikor hátrébb sorolhat, és ezáltal csökken a pénz. Ezenkívül nincsen munkajogi védelem, ezért még inkább kiszolgáltatott a dolgozó. Szabályozás nélkül csak erősödnek ezek a negatív hatásai az algoritmus által irányított munkának. Arra is kerestük a választ, hogy mely területeken terjedhet el ez a munkaszervezési forma. Ürmössy Anna úgy látja, hogy a takarítás, a gyermekfelügyelet, a korrepetálás lesz, ahol leginkább teret nyerhet Magyarországon is, ahogy már Nyugat-Európában megfigyelhető. Ezeken a területeken fontos az értékelés a „megbízó” által, és ez lesz a fegyelmező eszköz az ottani algoritmusok kezében.