zendülő elektronok: Mechanikus hangszerek (11) - Conlon Nancarrow / Studies For Player Piano (3)

Tilos Rádió podcast

a zenével foglakozó barátok közül nancarrow elliott carterrel tartotta a kapcsolatot, aki 1951-ben elküldte a "rhythm study no. 1" című kompozíciját a neu/ musicnak, amely kiadta. carter "az amerikai zene ritmikai alapja" címmel írt egy cikket is a the score 1955. júniusi. ebben méltatta nancarrow poliritmikus újításait, egy a "rhythm study no. 1"-ből vett példával és az ezzel járó ritmikai disszonanciák rövid vázlatával. szintén 1951-ben james sykes zongorista washingtonban mutatta be nancarrow "sonatina" című művét, amely az 1980-as évekig az egyetlen előadás volt. az 1950-es évek végén john edmunds, a new york-i közkönyvtár zenei osztály americana részlegének munkatársa, felvételeket kért nancarrow-tól, és felhívta rájuk john cage figyelmét. cage, el volt tőlük ragadtatva, és a felvételeket átadta merce cunninghamnek, aki 1960-ban megkoreografálta az "no. 1., 2., 4., 5., 6. és 7." darabokat, majd 1964-ben a cunningham dance company világkörüli turnéjára elvitte ezeket. 1962-ben nancarrow-t régi barátja, halflter rábeszélte, hogy hozza el gép zongoráit a bellas artesba egy koncertre. 1989-ig ez volt nancarrow gépzongorára írt műveiből az egyetlen nyilvános élő koncert. 1989-ig, amikorra ugyanis lehetővé vált, hogy tekercseit más midi vezérlésű zongorákon játsszák; abszurdnak találta, hogy a "studies" darabokat olyan baráti közönség előtt játssza, akik már hallották azokat a stúdiójában, és 1990-ig nem vitte el újra a zongoráit.
valamikor ezekben az években rövid, kiábrándító találkozása volt harry partch, zeneszerzővel. partch fantasztikus hangszerek feltalálója és hangoláselméleti szakember mexikóvárosban járt, és felkereste nancarrow-t. nancarrow megrendelte partch egyik saját gyártású lemezét, és partch nagyon kíváncsi volt arra, hogy ki lehet az, aki mexikóban megveszi a zenéjét. ezért utánanézett a postacímnek. megittak egy italt, nancarrow körbevezette partchot a gépzongorákkal és dobokkal teli stúdiójában, és nancarrow csodálkozott, hogy partch anélkül távozott, hogy megkérdezte volna, hogy hallhat-e egy hangjegyet is a zenéjéből. (később partch és nancarrow teljesen másként emlékezett erre a találkozásra).
az 1961 és 65 közötti években nancarrow egyfajta depresszióba esett. felhagyott a zeneszerzéssel, és energiáit a kínai nyelv tanulására és a megírt darabok olvasható kottáinak elkészítésére fordította. ez utóbbi tevékenységében és a bellas artesban adott halftter-koncerten is felfedezhető a vágy, hogy tizenhárom évnyi intenzíven komponált zenéi a vákuumból a közönség fülébe jusson. a columbia 1969-ben, a cunningham-turné által felkeltett érdeklődés hatására, kiadta nancarrow tanulmányainak ("study no. 2., 7., 8., 10., 12., 15., 19., 21., 23., 24., 25. és 33.") első kereskedelmi felvételét. (a columbia 1973-ban, a lemezt bosszantóan alulértékelve törölte a kínálatából. nancarrow sosem volt elégedett a furcsán tompa hangminőséggel.) szintén 1969-ben nancarrow találkozott charles amirkhanian zeneszerzővel és rádiós producerrel. amirkhanian egy merce cunningham tánckoncerten hallotta nancarrow néhány tanulmányát, és lenyűgözte. amirkhanian akkori újdonsült menyasszonyával, carol law-val egy mexikóvárosi nászutat tervezett, és 1969 júniusában elutaztak oda, hogy találkozzanak nancarrow-val, aki akkoriban szinte teljesen visszavonultan élt. amirkhanian, aki azóta is aktívan részt vesz nancarrow zenéjének népszerűsítésében és felvételek készítésében.
nancarrow már tizenhét éve élt egyedül, amikor 1970 körül, egy közös barátja búcsúztatóján találkozott yoko seguira japán antropológussal, akivel hamarosan összeházasodtak, és 1971 augusztusában megszületett fiuk, david makoto (akit makónak hívtak). yoko a szülés során komplikációkat szenvedett, és utána fél oldala több hónapra lebénult. amíg yoko nem épült fel, egy szobalány segített a gyereknevelésben. nancarrow öröksége majdnem elfogyott. 1982-ig elsősorban yoko tanári fizetéséből éltek, amikor is nancarrow megkapta a macarthur lapítvány tekintélyes, 300 000 dolláros díját, amelyet öt éven keresztül fizettek ki neki.
peter garland zeneszerző és a soundings című fontos amerikai zenei folyóirat kiadója, 1972-ben kezdett el levelezni nancarrow-val, két évvel később pedig mexikóvárosba utazott, hogy találkozzon vele. a találkozás eredménye, hogy garland 1975-ben a "study no. 25" partitúráját is közölte a soundingsban. 1976-ban a new world records kiadott egy avantgárd zongora lemezt, amely tartalmazta a "study no. 1., 27. and 36." felvételekt; a felvételeket roger reynolds készítette egy kis, kézi magnóval. a minőségről nancarrow megvetően nyilatkozott. a következő év azonban jelentős fordulópontot hozott nancarrow közéleti sorsában. abban az évben garland a soundings részeként megjelentette a "conlon nancarrow selected studies for player piano" című részt, a "studies nos. 8,19, 23,27, 31, 35, 36, and 40" kottáival, valamint gordon mumma, charles amirkhanian, john cage, roger reynolds és james tenney elismerő cikkeivel. ugyanebben az évben az azóta már megszűnt 1750 arch records felvette a "study no. 3., 20. and 41." -et, nancarrow pedig megkapta első megbízását az európai műsorszolgáltató uniótól egy műre. ez lett a a "study no. 48". 1984-re az 1750 arch records négy nancarrow lemezt adott ki, amelyek tartalmazták a "study no. 41" fennmaradó részét.
1981-ben eva soltes, táncos és előadóművész, aki korábban már meglátogatta nancarrow-t, amikor az 1750 arch koncertigazgatója lett, visszatért mexikóvárosba, és egyedül küzdött meg az amerikai konzulátus bonyolult bevándorlási bürokráciájával, hogy nancarrow öt évre szóló vízumot kapjon. ez tette lehetővé, hogy 1981 júniusában san franciscóba látogasson, ahol 1947 óta először, visszatérve az egyesült államokba, a "studies"-ból válogatott felvételeket játszottak le. soltes lett a menedzsere, és a következő öt évben minden, mexikón kívüli utazását, megszervezte és elkísérte. 1982-ben nancarrow rezidens zeneszerző volt a kaliforniai aptosban megrendezett cabrillo fesztiválon, ahol a harmincas és negyvenes évekből származó korai hangszeres műveinek ősbemutatója volt. dennis russell davies vezényelte a "piece for small orchestra no. 1"-et, a kronos quartet játszotta a "string quartet no. 1"-et, romauld tecco hegedűművész pedig a "toccatát". októberben és novemberben turnéramentek. grazban (az iscm fesztiválon, nancarrow hetvenedik születésnapjának tiszteletére), innsbruckban, kölnben és a párizsi ircam-ban is fellépett. soltes minden állomáson bemutatta a nancarrow-ról szóló dia- és hangfelvételeket. innsbruckban, grazban és kölnben ligeti györgy, nancarrow egyik leglelkesebb rajongója kísérte a zeneszerző családját.

jürgen hocker, conlon nancarrow és ligeti györgy a kölni filharmonikusok sajtótájékoztatóján, 1988-ban.
(fotó: gisela gronemeyer)
1984 januárjában a kennedy center terrace concert sorozatában játszottak a "studies for player piano"-ból, majd egy héttel később a los angeles new music group bemutatta a "prelude and blues"-t, a "sonatina"-át, a "sarabande"-ot, a "study no. 25. an 45." zongoratekercseket (amely magában foglalta a "study no 46. and 47." -et is), valamint dorrance stalvey a "study no. 14., 26. és 32.", nancarrow szerint, nem túl sikeres átdolgozását. ezen a turnén ott volt a san francisco-i exploratoriumban, a san francisco art institute-ban és betty freeman zeneszerző sorozatában, ahol régi barátja és tanára, nicolas slonimsky mutatta be őt a közönségnek.
1985 júniusában nancarrow részt vett a londoni almeida fesztiválon, ahol lou harrison és virgil thomson mellett életében először beszélt nyilvánosan saját zenéjéről. ezután öt hónapot töltött berkeleyben, ahol többek között a Mills College-ban a zenéjéről tartott egy kisebb kurzust. közben elutazott, hogy a los angeles-i new music americán és a santa fe-i center for contemporary arts-ban, hogy ott legyen a peter garland által szervezett koncerteken, ahol előadták zenéit. ez idő alatt soltes elvitte nancarrow-t egy ügyvédhez, hogy megvizsgálják van-e lehetőség arra, hogy véglegesen az Egyesült Államokban éljen. Nancarrow mondja:
'amerikában, bárki, aki valaha is belépett a kommunista pártba, egy életre el van ítélve. mire spanyolországból hazajöttem, eléggé kiábrándultam az egész pártból. nem mintha megváltoztattam volna az elveimet. nem, azok nem változtak, de a pártnak, sztálinnak és a követőinek már nem ugyanazok voltak az elvei. néhány évvel korábban, az egészségem miatt, yokoval el akartunk költözni mexikóból. amikor kaliforniában voltunk, elkezdtünk utánajárni, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy legálisan elköltözzünk. a legális dolog azt jelenti, hogy bárki, aki nem állampolgárságot, csak tartózkodási engedélyt szeretne az usa-ban, annak bizonyítania kell, hogy ha valaha tagja volt a kommunista pártnak, akkor a megelőző öt évben aktív propagandát folytatott az ideológia ellen. hát, ezt felejtsék el. erre még álmomban sem gondolnék. nem mintha hinnék az ideológiában, de nem fogok propagandát folytatni ellene. elképesztő, ez a hozzáállás.'
az ügyvéd azt is tanácsolta, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amelyben eskü alatt vallja, hogy fiatal és bolond volt, amikor magáévá tette a kommunista eszméket és lemondott az amerikai állampolgárságról. nancarrow, akinek továbbra is szilárd politikai nézete volt, természetesen visszautasította ezt.
1986 áprilisában a lincoln centerben, joel sachs és cheryl seltzer continuum együttese nancarrow nem gépzongorára írt zenéiből játszott. többek között a "piece for small orchestra no. 2"-őt is. a következő hónapban a san diegó-i kaliforniai egyetem pacific ring fesztiválján roger reynolds, gordon mumma, margaret leng tan zongoraművész, alan rich kritikus és harold cohen számítógépes művész társaságában részt vett a "művészet és technológia: még mindig létezik mesterségbeli tudás?” kerekasztal beszélgetésen. nancarrowék amszterdamba utaztak, ahol az 1987-es holland fesztiválon előadták zenéjét - rajta kívül cage és carter voltak még díjazottak. a visszaúton újra elmentek az almeida fesztiválra. 1988-ban nancarrow az amica, a reprodukáló zongoristák társasága san franciscó-i kongresszusának vendége volt,.októberben kitüntették a kölni mechanikus zenei fesztiválon. az 1988-as év jelentős felkéréseket hozott, és újra írhatott előadók számára műveket. az első megbízást az angol arditti quartettől kapta, aminek eredménye a "string quartet no. 3”.
a new york-i composers' forum 15.000 dolláros megbízásából ursula oppens zongoraművésznő, felkérte nancarrow-t egy zongoradarab megírására. ez lett a "two canons for ursula", amit 1989-ben new yorkban mutattak be. ebben az időszakban a reprodukcoós zongorákat nem használta. emiatt olyan állapotba kerültek, amelyből nem gondolta, hogy valaha is újra életre kelnek. 1989-ben volt az első prosztataműtétje.1989 nyarán jürgen hocker vegyész, a német mechanikus hangszerek szövetségének elnöke, nancarrow nagy tisztelője, elküldte jörg borchardt gépészt, hogy a zongorákat állítsa vissza eredeti állapotukba. az év egyik legjelentősebb eseménye az volt, hogy gerhard trimpin, egy zseniális német zenész/mérnök, aki számos hangszer számítógépes lejátszására alkalmas gépet talált fel, meglátogatta őt. a nancarrow zongoratekercsek megőrzése érdekében trimpin feltalált egy olyan gépet, amely áttranszformálta azokat midi-kompatibilis számítógépes információvá. nancarrow összes zongoratekercsét, amelyek többsége egyedi másolatként létezett, számítógépes fájlokba másolta, nagymértékben csökkentve ezzel annak a kiszolgáltatottságnak, hogy a zene fizikailag megsemmisüljön, és evvel egyben lehetővé tette ezek számítógépes előadását.
még augusztusban nancarrow (john cage, annea lockwood, morton subotnick, laurie spiegel, anthony davis és más zeneszerzők mellett) részt vett a coloradói telluride-ban második alkalommal megrendezett éves composer-to-composer (zeneszerző a zeneszerzőnek) szimpóziumon. 1989 novemberében a new music america fesztivál vendégeként visszatért new yorkba, ahol trimpin midi-számítógépes szerkezeteit használva, nagyzongorákon játszották el a "study no. 36 and 48" műveket, ami a bellas artes-i előadás óta a "studies" darabok bármelyikének az első „élő” előadása volt. 1990-ben a new england conservatory tiszteletbeli doktori címet adományozott nancarrownak. ugyanezen év októberében pedig a mexikóvárosi egyetem kétnapos ünnepséget rendezett nancarrow zenéjéből, amelyet zeneszerző barátja, julio estrada szervezett, és amely nancarrow első jelentős mexikói kitüntetése volt. huszonnyolc év után először járult hozzá, hogy egyik reprodukáló zongoráját áthelyezzék, azért, hogy a rajongók „élőben” hallhassák a zongoratekercseket.
nancarrow egészsége egészen 1990 elejéig figyelemre méltóan jó maradt, a tüdőtágulás és néhány kisebb műtét ellenére. továbbra is megőrizte azt a visszavonult életmódot, amely olyan irigylésre méltó kontrollt biztosít számára az ideje és a magánélete felett. leggyakrabban rossz memóriájára panaszkodott, amit félig-meddig az alzheimer-kórnak tulajdonít (mindenféle összefüggés nélkül). yokóval a hétvégéket a cuernavaca melletti bájos vidéki házukban töltötték. 1990-ben a magas fenntartási és átalakítási költségek miatt eladták az egyik hétvégi házukat, és később vásároltak egy másikat. 1990 januárjában azonban nancarrow tüdőgyulladást kapott (amit a tüdőtágulás idézett elő), majd átmeneti kómába esett, és egy kisebb agyvérzést szenvedett, ami miatt több napot töltött az intenzív osztályon. egy ideig a hallása is rosszabodott. gyógyulása azonban figyelemre méltó volt. bár hosszú távú memóriája még kissé megromlott, az agyvérzés után öt új művet komponált. munkáját a kilencvenes években nagyban megkönnyítette egy asszisztens carlos sandoval zeneszerző segítsége. ő szervezte nancarrow műtermének dolgait, újra másolta a partitúrákat, és lyukasztotta a legújabb zongoratekercseket.
a korábban már említett jürgen hocker, - aki 2002-ben ”begegnungen mit nancarrow” címmel írt nancarrowról egy 284 oldalas könyvet, és amit 2012-ben "encounters with conlon nancarrow" címmel angolul is kiadtak-, 1990-ben meglátogatta nancarrowot mexikóban. erről írja:
'amikor 1990 áprilisában meglátogattam nancarrow-ot mexikóban, stúdiója "eredeti"t állapotban volt, és azt hiszem, én voltam az egyetlen, aki nancarrow valaha is dolgozhatott eredeti stúdiójában. még felesége, yoko sem dolgozhatott ott. de ez a stúdió nagyon hajmeresztő állapotban volt. könyvek ezrei, régi újságok, zongoratekercsek, levelek, ruhák, kották, hangszerek, zongorák alkatrészei, "ütős” zenekarának részei, mind össze-vissza, többnyire vastag porréteggel borítva voltak ott. a "könyvkupacokhoz” évek óta nem nyúltak. rengeteg fényképet készítettem erről a "káoszról" és igyekeztem mindent dokumentálni. sok naot dolgoztam ott, és este a tüdőm és az orrom fekete volt a portól. az ott talált kották is össze-vissza voltak keverve, egyik oldal itt, a másik ott, és órákra volt szükségem, hogy megtaláljam a "septet' 42 oldalát. nyolc oldal még mindig hiányzik. voltak ott régi fotók is, de nancarrow nem is emlékezett rá, hogy nála voltak ezek a fotók.
nancarrow azokban az években tüdőproblémákkal küzdött, és ez idő alatt súlyos betegnek érezte magát. az orvos nem engedte, hogy a stúdiójában dolgozzon. yoko úgy döntött, hogy kitakarítja azt, hogy a beteg tüdejével dolgozhasson ott. először fiával, ma akóval és szobalányával próbálkozott, de belátta, hogy ez számukra lehetetlen vállalkozás. ezért megrendelt egy profi takarítást. a takarítók egy hetet dolgoztak ott, és kidobtak hat teherautónyi "hulladékot.” yoko elmondta, hogy mindig ott volt és felügylte a munkásokat, hogy semmi fontosat ne dobjanak ki. amikor legközelebb nancarrow-nál jártam, a stúdió teljesen tiszta volt, de nancarrow arról panaszkodott, hogy semmit nem talál meg.
81 évesen nancarrow hírnevének csúcsán volt. európa-szerte és egyre inkább az egyesült államokban is ünnepelték. a zene folyamatos fejlődésére gyakorolt hatása évről évre nő, ahogy a zeneszerzők és a tudósok világszerte megismerik hatalmas jelentőségű munkásságát. a texarkanai renegát trombitás, aki politikai száműzöttként mexikóban telepedett le, ma már mindenütt a haladó szellemiségű zenészek inspiráló szimbóluma.
nancarrow legfontosabb művei között van a1952 és 1992 között komponált mintegy ötven "studies for player piano", az 1945-ös "string quartet no. 1", az 1987-es "string quartet no. 3", és az 1985-ös "piece for small orchestra no. 2".
nancarrow 84 éves korában, 1997. augusztus 10-én mexikóvárosi otthonában, feltehetően szívelégtelenségben halt meg.
a következő két részben nancarrow nem reprodukáló zongorára írt kompozícióinak reprodukáló zongora átiratait, elveszettnek hitt darabjait, késői műveit, illetve az elkezdett, de már be nem fejezett "concerto" paul usher által nancarrow szellemiségében komponált darabját fogom bemutatni.

_________________________________________________________________

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2)

00:00 zendülő elektronok szignál

00:39 műsorismertetés

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV / Volume IV

02:28 10 Study For Player Piano No. 28

05:55 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD5

Volume V

10:40 2 Study For Player Piano No. 45a
13:53 3 Study For Player Piano No. 45b
18:31 4 Study For Player Piano No. 45c

25:50 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV / Volume IV

27:25 14 Study For Player Piano No. 46

31:20 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD3

Volume III & IV / Volume III

34:23 12 Study For Player Piano No. 43

41:26 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD3

Volume III & IV / Volume IV

44:19 8 Study For Player Piano No. 17

45:47 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD5

Volume V

47:04 8 Excerpts From the Concerto for Pianola and Orchestra- Study for Player Piano No. 49a.

48:56 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD5

Volume V

50:23 9 Excerpts From the Concerto for Pianola and Orchestra- Study for Player Piano No. 49b.

53:05 műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD5

Volume V

55:11 10 Excerpts From the Concerto for Pianola and Orchestra- Study for Player Piano No. 49c.

58:48 műsorismertetés folytatás

59:56 vége