A vers olyan, mint a levegővétel

ÖKK Fehérvár

„Az irodalmi élet vérkeringésében folyamatosan jelen lévő irodalomtörténész, kritikus, tanár, Székesfehérvár irodalmi-kulturális életének aktív szervezője” – ez hangzott el abban a laudációban, amit dr. Bakonyi Istvánról olvastak fel tavaly a székesfehérvári Városházán a Magyar Irodalomtörténet Társaság Toldy Ferenc-díjának átadásakor. A podcast-beszélgetésben kérdeztem az indulásról, érdeklődésről, mentorokról, tanításról és tudományos munkáról, naplóírásról, irodalmi életről és a virtuális térbe szorult világról. A stúdió pedig benépesült költőkkel, írókkal, pedagógusokkal, irodalomtörténészekkel, ott volt Bella István, Kalász Márton, Kabdebó Lóránt, Bécsy Tamás, Vörösmarty Mihály, Németh László, Csoóri Sándor, Wathay Ferenc, Sobor Antal, Román Károly, Ruprecht Ottó, Szederkényi Ervin, Péczely László, Czine Mihály, Király István, Bobory Zoltán, Serfőző Simon, Mohácsy Károly – megannyi példával, legendával, történettel. Tanár úr a kérésemre irodalomórát is rögtönzött a beszélgetésben, két Bella-vers értelmezését tolmácsolva azt mondta: „A vers megtestesít sok mindent. Olyan, mint a levegővétel sokak számára, akik szeretnek verset olvasni. Arról nem is beszélve, hogy a költő a legkitárulkozóbb, a leginkább feltárja a belső világát az olvasó számára. Ha úgy tetszik, fel is kínálja magát. Mert a lírában nem lehet mellébeszélni.”