Guro Skumsnes Moe és az oktobasszus

No Wave [Tilos Rádió podcast]

guro skumsnes moe (fotó: henrik beck)
0:00:00 no wave hírek

oren ambarchi ausztrál black truffle kiadójánál jelenik meg laetitia sonami első, "song for two mothers / occam ix" című szólólemeze. laetitia sonami 1957-ben franciaországban született hangművész, előadóművész és kutató. éliane radigue-nél tanult párizsban. 1978-ban kaliforniába költözött, hogy a mills college-ban tanuljon elektronikus zenét. radiguen kívül olyan tanároknál tanult, mint joel chadabe, robert ashley és david behrman. sonami hangperformanszai, élő filmes munkái és hanginstallációi a jelenlét és a cselekvés kérdéseire fókuszálnak. új kézmozdulat vezérlőket fejlesztett ki, és új technológiákat és már ismert kommunikációs eszközöket használ, hogy a hang, a hely és a tárgyak segítségével valós időben történjen meg az előadás. sonami fontos újításokat vitt véghez az élő elektronikai interfészek és a multimédiás előadások világában.

egyik legismertebb találmánya, a lady's glove, egy karhosszúságú, testre szabott női kesztyű. a kesztyű egy, rengeteg mozgásérzékelővel ellátott, nagyon érzékeny eszköz, amelyek követik az előadó legapróbb mozdulatait. ezzel olyan előadásokat lehet létrehozni, ahol az előadó a mozdulatai segítségével gördülékenyen tudja irányítani a digitális hangparamétereket és azok feldolgozását, azaz a megszólaló zenét, a vezéreln a motorokat, a fényeket, a megjelenő videó tartalmat. a lady's glove-ot 25 éven át 2016-ig használta. ezután a spring sprye nevű interfész/eszközzel kezdett dolgozni.
2011-ben kezdte kifejleszteni a neurális hálózatok valós idejű audiószintézisén alapulóre spring sprye-t, egy új eszközt a régóta használt lady glove helyett. megismerkedett rebecca fiebrinkkel, aki megmutatta neki a 2009-ben általa készítette wekinator 1.0 ingyenes, nyílt forráskódú szoftvert, és hogy ezt hogyan lehet a neurális hálózatoknál alkalmazni. 2015-ben rebecca fiebrink elkészítette a wekinator 2.0-t, egy teljesen új verziót, áttervezett interakciókkal, új algoritmusokkal, és azzal a képességgel, hogy könnyű használni több tucat más kreatív kódolási eszközzel és érzékelővel. A wekinator lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy új interaktív rendszereket építsenek az ember által végzett műveletekre és az arra adott számítógépes reakciókra, ahelyett, hogy erre egy szoftvert írnának. a gépi tanulás segítségével lehet új hangszereket, a kéz mozdulataival működő játékvezérlőket, számítógépes képalkotó - vagy hangrendszereket és még sok mást létrehozni.

laetitia sonami és rebecca fiebrink

sonami számos modellt épített, míg megtalálta a végső megoldást. ez az eszköz egy fémgyűrűből, és a 3 rászerelt hosszú rugóból, és 3 rugós reverb egységekből kiszedett, átalakított hangszedőből áll. a rugók érintésekor, dörzsölésekor vagy ütésekor keletkező jelek vezérlik a gépi tanulási szoftvert a hangjelek létrehozásához. a hozzá tartozó megheckelt roland pc-1600, a max-mps-ben valós időben generálják különböző hangokat. az eszköz nevét eliane eadigue adta, bár ma már egyikük sem emlékszik, hogy mire utalt a név! jelenleg ez sonami elsőszámú hangszere. valójában soha nem lehet a rugókat hallani. sanomi sokáig idegenkedett attól, hogy a spring sprye-val létrehozott munkáit valamilyen hanghordozón dokumentálja. a spring sprye-rel készített "magnetic song" ciklus egy folyamatos kísérletezés ezzel a hangszerrel, és jelenleg öt élő kompozíciót tartalmaz.
a black truffle által kiadott lemez ebből két, egy-egy lemezoldal hosszúságú, élő felvételt tartalmaz. a "song for two mothers" a hangszerre kifejlesztett darabok közül a legelső, és az "occam ix" pedig a legújabb. a kettő figyelemre méltóan ellentétes hangzáspalettában, energiában és formában. a "song for two mothers" fodrozódó szintetikus mormogások, gyors pásztázások és sistergő textúrák bonyolult hálója. a zene finom, mégis kaotikus. a hirtelen gesztusok a csend hátterében lebegnek.

laetitia sonami és a spring sprye

az "occam ix" egy gyökeresen más jellegű felvétel. a spring sprye felfedezésének kezdetén sonami felkérte egykori tanárát, éliane radigue-t, hogy komponáljon neki egy darabot erre a hangszerre. mint radigue minden munkája, amióta a 21. század elején felhagyott az analóg elektronikával, az "occam ix" is nemcsak egy hangszerre, hanem egy bizonyos előadóra is íródott. ezek a partitúrák verbálisan, az előadó és a zeneszerző közötti találkozások és beszélgetések során születnek. mindegyik a legfinomabb akusztikai jelenségeket nagyítja fel, és nagy elkötelezettséget és türelmet követel az előadótól. ez egyike azon kevés "occam"-daraboknak, amelyekben elektronikát használnak, és ezzel közelebb kerülnek radigue híres, ARP 2500-ra írt hosszú darabjaihoz. a dübörgő mély hangból kiindulva a hallgató fokozatosan elmerül a szintetikus hangok lassan hömpölygő hullámaiban, amelyek végül finom, harangszerű csengéssé vékonyodnak a fehér zaj hátterében, ami radigue három tételes "trilogie de la mort" kompozíciójának első, "kyema" című tételének egyik legszebb szakaszára emlékeztet.

______________________________________________________________________________

00:06:32 no wave szignál + műsorismertetés

az oktobasszus egy rendkívül nagyméretű és ritka vonóshangszer, amelyet először 1850 körül jean-baptiste vuillaume francia lantművész készített párizsban. lényegében a nagybőgő 3 húros nagyobb változata. a párizsi musée de la musique gyűjteményében található példány 3,48 méter hosszú, míg a teljes méretű nagybőgő általában körülbelül 2 méter hosszú. az extrém hosszú fogólap és a húrvastagság miatt a zenész nem tudja a húrokat a szokásos módon lefogni. ezért a hangszeren karok és pedálok rendszerével lehet rajta játszani. a karok a nyak fölött vannak, és segítségükkel lehet a meghatározott pozíciókban elhelyezett fémbilincseket bekapcsolni, gyakorlatilag egy bundot lefogni.

az oktobasszus karjai

a pedálokkal a basszus hangzás mélységét lehet növelni. ezt a hangszert soha nem gyártották nagy mennyiségben, és a zeneszerzők sem használták sokat.
charles counod "messe solennelle de sainte-cécile" című, 1855-ben három szólistára, vegyes kórusra, zenekarra és orgonára komponált miséje az egyetlen ismert 19. századi mű, amelynek két tételében, a "benedictus"-ban és az "agnus dei"-ben, az újonnan kifejlesztett oktobasszust használta a szerző. általában egy oktávval lejjebb szól a nagybőgőnél.

az oktobasszus bund lefogó bilincsei
wolfgang staab, német lantművész művész szerintm ő építette a világon ismert hetedik oktobasszus példányt. staab egy frankfurt melletti falubanél, ahol régóta foglalkozik régi basszus hangszerek restaurálásával. amikor guro skumsnes moe, norvég kísérleti zenész megkérdezte tőle, hogy tudja-e, hol találhatna egy oktobasszust, úgy döntött, hogy épít egyet. elutazott belgiumba, hogy tanulmányozzon egy fennmaradt példányt. miután egyedi módosításokat végez rajta, az oktobasszusa valamivel nagyobb lett a legtöbbnél. "olyan fára van szükség, amely merev és mégis könnyű. az alpokban egy bizonyos magasságban olyan lucfenyők vannak, amelyek nagyon lassan nőnek, és ezért nagyon kevés gyanta van bennük, ami könnyűvé és sűrű szemcséjűvé teszi a fát" - mondta. a többi ismert példánynál valamivel nagyobb hangszer elkészítése 13 hónapig tartott, és az első koncertet egy oslói templomban tartották.
moe meséli: "az igazat megvallva kicsit csalódott voltam, amikor először játszottam rajta, mert rájöttem, hogy rendkívül fontos a helyiség, ahol a hangszer van". amikor kipróbáltam, ott álltam, vonóztam a mély húrt, és szinte semmit sem hallottam. olyan volt, mint egy motor, aminek rosszul van beállítva a karburátora. hallani lehetett a levegő mozgását, de a hangot nem. aztán megkértem a barátnőmet, hogy menjen a másik oldalra, és ott már hallatszott. így már jobb érzés volt, de először igazán akkor győződtem meg, hogy szól, amikor egy közeli templomban kipróbáltam".

guro skumsnes moe (fotó: henrik beck)

moe évek óta játszik hagyományos nagybőgőn, de nem klasszikus zenét. van egy noise rock zenekara, a moe, és olyan kísérleti zenészekkel dolgozott már, mint lasse marhaug, okkyung lee és keiji haino. azt mondja, időnként, mikor más hangszerek és hangok szólnak körülötte, nem hallja, csak érzi a mély hangokat amiket játszik. moenak saját kiadója van, a conrad sound. munkáit itt adja ki.

________________________________________________________________________________________

Keiji Haino & Guro Moe – Drums & Octobass (2023, 2xCD, Conrad Sound – CnRd334CD) CD1

00:08:30 1. Flower Which Is Orange And Very Strong-Willed

00:16:32 műsorismertetés (folytatás)

Keiji Haino & Guro Moe – Drums & Octobass (2023, 2xCD, Conrad Sound – CnRd334CD) CD1

00:17:39 2. Flower Which Is Pink, Small And Resistant

00:26:16 műsorismertetés (folytatás)

Keiji Haino & Guro Moe – Drums & Octobass (2023, 2xCD, Conrad Sound – CnRd334CD) CD1

00:28:28 3. Flower Which Is A Small River, Which Is A Yellow Sparrow

Keiji Haino & Guro Moe – Drums & Octobass (2023, 2xCD, Conrad Sound – CnRd334CD) CD2

00:42:55 1. Flower Of Ice Flower Of Granite Flower Of Earth Crust Flower Of The Earths Interior Flower Of The Air Of The Puls Of The Wave

01:26:29 műsorismertetés (folytatás)

Painjerk Wracked And Ruined & The Touchables - Dots Kinematics
For Electronics & Chamber Orchestra Version II (2024, CD, Conrad Sound – CnRd335CD)

01:26:47 1. Dots Kinematics For Electronics & Chamber Orchestra Version II

01:59:11 szöveg + elköszönés
01:59:33 vége