Választások után… – szerkesztői beszélgetés

Új Egyenlőség

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában a választásokról beszélgettek a podcast szerkesztői. Nem az előrejelezések pontossága, vagy a kampány értékelése volt fókuszban, hanem sokkal inkább az, hogy baloldali/Új Egyenlőség értékvilága szempontjából mik a középtávú esélyei egy másfajta közpolitikai kormányzásnak. Az első kérdés az volt, hogy volt-e esély arra, hogy egy ilyen hatpárti koalíció érdemi baloldali politikát folytasson, ha kormányra kerül. Azért is fontos dilemma ez még utólag is, mivel egyes értelmezések szerint egy jobboldali-liberális-szociáldemokrata-zöld összefogás szükségszerűen kilúgozódhat szakpolitikai karakterét tekintve. Ezt nyilvánvalóan nehezítette, hogy az előválasztáson kiválasztott miniszterelnök-jelölt vállaltan jobboldali gazdaságpolitikát vallott. És ódzkodott arról, hogy a progresszív adórendszer választási téma legyen. A változáshoz vezető útnak látszott, hogy először széles koalícióval – a választási rendszer által felkínált egyetlen lehetőséget kihasználva – leváltásra kerül a Fidesz-KDNP, majd egy új kormányzás megteremti a többpártrendszer feltételeit. Azaz a mostani bipoláris pártstruktúra - még ha ebben a Mi Hazánk most megjelent – csak akkor felváltható, ha a választási rendszer átalakul. Az „Orbán-nem Orbán” választás azonban is ismét kétharmadot eredményezett, és ezzel ez az út is kipróbáltatott… A beszélgetésen elhangzott, hogy az értékkutatások alapján – ilyen a Policy Solutions rendszeres vizsgálata is – baloldali értékeket vallanak a szavazók egy jelentős része. Ezzel szemben ezek az értékek nem jelentek meg a kampányban, hiszen a legkisebb közös többszörös a demokrácia, sajtószabadság, korrupció volt. Ez pedig nem bír mobilizáló erővel, sőt nem találkozik még az ellenzéki választók problématérképével. Ezért van olyan értelmezés, hogy a kampány során néhol balról előzött a Fidesz, és kiszorította onnan az ellenzéki erőket. A 2022-es választás nagy kérdése, hogy milyen mértékben volt hatással rá a háború kérdése. Ennek kapcsán első elemzések alapján a béke, és biztonság iránti vágy volt nagyon erős. Ez pedig szavazói tömböket szakított le, vagy tartott otthon. Ez a kétharmadra valid magyarázat lehet. Az még kérdéses, hogy empirikus módon alátámasztható-e, hogy ez az összefogás ellenzéki oldalon győzhetett volna-e. Ha elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy a Jobbik szavazóinak jelentős része sohase ment az összefogással, akkor a válasz az egyértelmű nem. De valójában nem tudjuk ezt alátámasztani még egyértelmű adatokkal. Az a beszélgetésben kiderült, hogy az ellenzéki pártok között együttműködésnek nincsen alternatívája. Ez főleg önkormányzati szinten látszik egyértelműen. Ugyanakkor még a siker receptje sem látszik, ez pedig átmenetileg biztosan demoralizáló erővel bír majd.