Választás után: koalíciókötési izgalmak Németországban

Új Egyenlőség

A szociáldemokraták győzelmével zárult német választás eredményeit és az izgalmas koalíciós tárgyalások lehetséges forgatókönyveit Győri Gáborral, a Policy Solutions vezető elemzőjével értékelte Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. A szociáldemokraták a szavazatok közel 26%-át megszerezve letaszították a konzervatív CDU-CSU pártszövetséget a legerősebb párt pozíciójából. A győztes fél mellett azonban sok szó esik a választás legnagyobb vesztese, a CDU-CSU válságáról is. A választási vereség a CDU lassú hanyatlásának a következménye, a párt a legrosszabb eredményét (24%) produkálta a fennállása óta. Ez azonban nem magyarázható kizárólag a kampány személyközpontú jellegével vagy a párt népszerűtlen kancellárjelöltje, Armin Laschet gyenge kampányával. Győri Gábor a német társadalmi viszonyok és a politikai tér átalakulására hívja fel a figyelmet. Ezen összetett folyamatok miatt az olyan klasszikus néppártok, mint a kereszténydemokraták vagy az SPD, válságba kerültek, hiszen ernyőjük egyre nehezebben fedi le a saját politikai oldaluk egészét. A választói igény kitermelte a fősodorbéli pártok radikális kihívóit, így jelent meg a német politikai palettán a szélsőjobboldali AFD, illetve a szélsőbaloldali Die Linke is. A környezetvédelmi mozgalomból pedig kinőttek a zöldek, akik a legutóbbi választáson a legjobb eddigi eredményüket produkálták, a liberálisok pedig szintén megerősödtek az utóbbi években. Mindezek a pártok potenciális szavazókat vesznek el a néppártoktól, és a választás eredményéből is jól látszik, hogy a német politikai tér széttöredezett. Ebből a helyzetből logikusan következik, hogy a Németországban bevett két szereplőt tömörítő koalíció helyett várhatóan egy három pártból álló koalícióra lesz szükség a parlamenti többséghez. Érdekes adalék még, hogy a fiatal választók széles tömegei legnagyobb részt a zöldekre és a piacpárti FDP-re szavaztak, akik a koalíciós tárgyalások folyamán királycsinálóknak bizonyulhatnak. Laschet karrierjét egyedül az menthetné meg, ha az FDP-vel és a zöldekkel egy „Jamaika-koalíciót” alkothatna, így megszerezve a kancellári posztot. A CDU örömmel hivatkozik a választási eredmények közötti pár százalékos eltérésre, jelezve, hogy nekik is megvan a lehetőségük a kormányalakításra. Győri nem zárja ki az eshetőséget, ám szerinte mindez szembe menne a német választók többségének akaratával, akik a kancellári székben inkább a Merkellel való folytonosságot megtestesítő szociáldemokrata Olaf Scholzot, kormányon pedig egy SPD vezette koalíciót látnának szívesen. Scholz úgy véli, pártjának győzelme miatt ők kapták meg a felhatalmazást a választópolgároktól a kormányalakításra. A legvalószínűbb forgatókönyvnek egy „jelzőlámpa koalíció” terve tűnik, ami a szociáldemokraták mellett az FDP-t és a harmadik legerősebb pártot, a zöldeket tömörítené. Az egymással ideológiai nézetekben és szakpolitikai érdekekben is ellentétes két kisebb párt először egymással kezdte meg a tárgyalásokat. Az FDP a konzervatívok felé hajlik, akikből várhatóan több engedményt sajtolhatnának ki, míg a Baerbock vezette zöldek agendája inkább a szociáldemokratákkal van átfedésben. A politikai szereplők érdekeltek egy mihamarabb funkcionáló parlamentben. Scholz karácsonyra ígéri a kormány megalakulását, amit Győri Gábor a tárgyalások alakulását látva reális célkitűzésnek tart. A közéletben általában a néppártok szükséges engedményeiről esik szó az említett két formáció felé, azonban mind a zöldek, mind az FDP kénytelen lesznek mérsékelni követeléseiket, ha kormányozni szeretnének. Mindkét pártot nagy nyomás alatt tartja a szavazóbázisa és kormányzati részvételt is vár el tőlük. Győri szerint a magyar-német viszonyban a választásokat követően nem várható jelentős változás. Németország számára fontos az európai integráció és az Európai Unió egységének, stabilitásának fenntartása. Az illiberális rendszerekkel szemben várhatóan erősödnek majd a kritikus hangok Berlinben, valamint uniós szinten is.