Hat-nyolc százalékkal nagyobb a kis jövedelműek adóterhelése, mint a legjobban keresőké

Új Egyenlőség

Aligha találkozna a közvélemény egyetértésével egy olyan adórendszer, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a magasabb jövedelmek adóterhelése kisebb mértékű, mint az alacsonyabb jövedelműeké, márpedig a magyar szisztéma pontosan ilyen elosztási összhatást mutat egy új tanulmány szerint, amelyet a Budapest Intézet kutatói publikáltak néhány nappal ezelőtt, a Polgár Alapítvány megrendelése nyomán. A Krekó Judit, Erős Hanna, Greskovics Bori, Hajnal Áron, Lawson Adrienn és Scharle Ágota által jegyzett tanulmány, melynek címe A magyar adórendszer újraelosztási hatásai, egyebek között arra a következtetésre jut, hogy a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók jövedelmét terhelő adóteher akár 6-8 százalékkal kisebb lehet, mint az alacsony jövedelmi ötödhöz tartozó háztartásoké, figyelembe véve a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó együttes hatását. Az Új Egyenlőség piros podcastjában a szerzők közül Krekó Judit közgazdásszal, a Budapest Intézet vezető kutatójával beszélgettünk, aki elmondta, hogy a magyar adórendszer és a családi adókedvezmény sajátossága nemzetközi összevetésben egyebek mellett az, hogy jelentős teher sújtja az alacsony jövedelmű – gyermektelen – adózókat, mivel nincsen sem nulla kulcsos sáv, sem adójóváírás az alacsony jövedelmekre vonatkozóan, ami egyébként még az egykulcsos adózás eredeti koncepciójával is szembemegy. Sajátos magyar jellegzetesség ugyanakkor az is, hogy a gyerekszám növekedésével az egy gyerekre jutó támogatási összeg is emelkedik, ami azonban azt is jelenti, hogy az egy gyereket nevelők adókedvezménye nemzetközi összevetésben inkább alacsonynak mondható. A rendszer igazi kedvezményezettjei a magas jövedelmű több gyermekes családok, és ezzel kapcsolatban konkrét számot is közölnek: 22 ezer adófizető, a gyerekkedvezményt igénylő összes adózó mindössze 2 százaléka kapja a teljes családi adókedvezmény 10 százalékát, a legalább három gyermek után igénybe vett kedvezményeknek pedig csaknem harmadát, közel 34 milliárd forintot. Krekó Judit hozzátette, hogy ezek a konkrét eredmények még a kutatókat is meglepték. Az áfa kapcsán elmondta, hogy ennek hatása a legtöbb országban regresszív, azaz arányaiban kevésbé terheli a magasabb jövedelműeket, mint a szegényebbeket, egész egyszerűen azért, mert akinek kisebb a jövedelme, az ennek a jövedelemnek a nagyobb részét kénytelen fogyasztásra fordítani, míg a magasabb jövedelemből több jut megtakarításra. Ezt az adórendszeren belüli elosztási hatást ellensúlyozhatja a progresszív jövedelemadó, már ahol van ilyen. Ennek híján több helyütt a kedvezményes adókulcsokkal próbálnak ellentartani, amivel kapcsolatban azonban Krekó Judit arra hívta fel a figyelmet, hogy ez keveset enyhít a magasabb jövedelműeknek kedvező hatáson, hiszen az alacsonyabb áfa-kulcs előnyeit ők is élvezik. A tanulmány végkövetkeztetése ezért inkább az, hogy a progresszív jövedelemadó és a jól célzott szociális ellátások tehetik kedvezőbbé az elosztási hatásokat az alacsonyabb jövedelműek számára, mert bár sokféle elosztási mintázat mellett lehet érvelni, azt azért nehéz érvekkel alátámasztani, hogy mégis miért kell az alacsonyabb jövedelműeknek a jövedelmük nagyobb részét adóként befizetniük, mint a jobban keresőknek.