2023-as év legfőbb politikai kérdései: a kormány válságálló képessége és az magyar–EU viszony

Új Egyenlőség

Az Új Egyenlőség podcast ötödik évadjának második adásában a podcast három szerkesztője beszélget az elkövetkező félév legfőbb politikai kérdéseiről és várható témáiról. Két nagy ügyre várnak választ: mennyire képes válságálló lenni a kormány és annak támogatottsága, illetve lehet-e politikailag és pénzügyileg rendezni a magyar–EU viszonyrendszert. A Covid-válság megmutatta, hogy támogatottság tekintetében képes válságálló lenni a magyar kormány. Azaz érdemi támogatottságvesztés nélkül túléli a válság éveit, és erősíti a „ki más tudná ezt megcsinálni” image-et. Ugyanakkor a mostani gazdasági és társadalmi válsághoz nem volt hasonló politikai kihívása a Fidesznek 2010 óta. Ezért újra felvetődik a kérdés, hogy mennyire szakad, törik a szavazótábor, és lesz-e ebből politikai haszna az ellenzéknek. Kérdés persze, hogy mi az ellenzéki szempontból a siker fokmérője egy olyan évben, amikor nincs választás. A jelenlegi helyzet ugyanakkor esély is, hiszen a fragmentált ellenzéki térben mindenki számára adott a lehetőség, hogy meghaladja saját korábbi politikai agendáját és ezáltal támogatottságát. Ez azonban nyilvánvalóan nem magától értetődő, hiszen egyelőre nem látszik jele annak, hogy bármelyik párt is a nem kormánypárti térfélen szavazatokat söpört volna be. A másik fontos belpolitikai kérdés, hogy mi lesz magyar kormány–Európai Bizottság játszma vége. Az év végi alkuval Magyarország elkerülte a végleges forrásvesztést. Attól továbbra is messze vagyunk, hogy az EU-s támogatások elkezdjenek Magyarországra megérkezni. Abban konszenzus volt a beszélgetés résztvevői között, hogy nyár előtt nem lesz pénz, és valójában ez a legjobb forgatókönyv ahhoz, hogy ne nyíljon ki minden kérdés újra, és ne kezdjék a forintot rángatni a piacokon. Az elmúlt napok eseményei azt is megmutatták, hogy mit jelent kézzelfogható módon az, ha nincs a magyar kormány részéről korrekciós képesség az Európai Bizottság által kifogásolt ügyekben. Ez történt az alapítványokba kiszervezett magyar egyetemek esetében, amelyek kizárásra kerültek az EU-s K+F programokból, és a nemzetközi kapcsolatokat, külföldi tanulmányokat lehetővé tevő Erasmus programból. Ez a felsőoktatásban tanulók számára jobban átélhetővé teszi azt az elvont kérdést, hogy nem jönnek az EU-s pénzek Magyarországra. Kérdés természetesen, hogy ha tartósan elesünk ezektől a lehetőségektől, és ismét felerősödik a kormány részéről a „brüsszelezés”, akkor ez a magyar lakosság EU iránti elköteleződését, a tagságunk támogatottságát mennyire fogja érinteni. Ebben az ellenzéknek ott lehet szerepe, és felelőssége, hogy képes-e átkeretezni az eddigi politikai narratívát, és Orbán Viktort tenni felelőssé azért, hogy ezek a források nem érkeznek meg.