A Fidesz választási sikerének társadalmi okai

Új Egyenlőség

Az április 3-i választásról, a baloldal vereségének okairól, az elmúlt egy hónap helyzetértékeléseiről és a teendőkről beszélgetett Egry Gábor történésszel, a Politikatörténeti Intézet főigazgatójával, ismert baloldali értelmiségivel Szűcs Zoltán Gábor, az Új Egyenlőség vendégszerkesztője. Egry Gábor elismerte, igencsak meglepte a választási eredmény. Bár távol állt tőle Márki-Zay Péter politikája, programja, úgy érzékelte, hogy legalábbis a saját környezetében nagyon sokan nagyon elkötelezetten, akár anyagi ádozatokra is hajlandó módon vettek részt a kampányban és ez kifejezetten bíztatónak tűnt a számára. Ráadásul míg 2018-ban a közvéleménykutatók adatait igyekezett megmagyarázni magának, most azt gondolta, egyszerűen mérési problémák eredményei lehetnek. Ez utóbbi ugyan nem volt teljesen alaptalan, hiszen a legjobb mérések is igencsak távol álltak attól, amit végül a választásokon láttunk, az erre épített reménykedését végül nem igazolták az események. Az egyetlen dolog, ami kevésbé lepte meg, az a Mi Hazánk jó eredménye volt. Ez azért az utolsó hetek felfordulásáig benne volt az adatokban, hogy jól szerepelhetnek. A legnagyobb meglepetés a számára, az eredményen túl az volt, hogy kiderült, a magyar társadalom működése zavarbaejtő problémákat vet fel a társadalomtudományi megismerés számára. A magyar társadalom nem úgy működik, ahogy azt a megszokott modelljeink alapján várnánk, valami hiányzik az összképből, ami nélkül nemigen értjük, hogy miért sikeres a Fidesz és hogy mi lehet ennek az ellenszere. Nagyon fontos lenne jobban és alaposabban megérteni a Fidesz sikerének mélyebb társadalmi okait. Az eddigi magyarázatok között sok értékes megfigyelés volt, de a műfaj természetéből fakadóan nagyon sok a leegyszerűsítő, egy tényezőre fókuszáló magyarázat is, ennek pedig megvannak a maga korlátai. Egy másik probléma, hogy mind az elemzők, mind a politikusok részéről nagyon sok volt az érdemi helyzetelemzés mellett az önpozicionálás, ami persze bizonyos mértékig érthető (különösen pártpolitikusok esetében), de valamelyest le is von ezeknek az elemzéseknek az értékéből. Kicsit lehangoló az is, hogy jó néhány dolog, ami most előkerült, például Kovách Imre és munkatársainak eredményei a helyi helyi társadalmak működéséről, valójában évek óta hozzáférhető, a PTI szervezett róla 2018-ban konferenciát, a jelek szerint mégsem hasznosult eddig. Pedig annak az egyik legfontosabb tanulsága volt, hogy a helyi eliteknek igenis van autonómiaigénye, ami konfliktusba kerül a rezsim logikájával és ebben az ellenzék számára rejlett volna kihasználható lehetőség. Egry Gábor szerint 2019-ben az akkori önkormányzati választás egyik érdekes, bár nem sokat emlegetett fejleménye volt, hogy több helyen is a helyi elit és az ellenzék összefogásával váltották le a Fideszt. 2022 bizakodásának is ez volt az egyik forrása, bár, mint kiderült, alaptalanul, mert a 2019-ben elkezdődött folyamat láthatóan megtorpant és az ellenzék nem tudott profitálni a helyi elitek elégedetenségéből. Ez is része annak a már említett általánosabb problémának, hogy a társadalomtudomány nem igazán képes megérteni a társadlaom tényleges működését: hiába ért egyet az ellenzék által képviselt értékekkel a társadlaom egy jelentős része, hiába elégedetlenek a társadalom különböző csoportjai a korányzás eredményeivel, a Fidesz állampárti működése olyan mértékben telepszik rá a társadalomra, hogy képes az egyes embereket helyben, változatos egyéni ösztönzők révén a rendszer támogatására rábírni. A baloldal helyzete több szempontból sem könnyű. Egyrészt, sokféle baloldal van ma itthon, az egyes változatok egymáshoz viszonya sem teljesen magátólértetődő és ez rányomja a bélyegét azokra a vállalkozásokra is, amelyek a baloldal megújítására törekszenek. Másrészt, minden politikai erőnek választania kell aközött, hogy a rezsim egészével szemben dolgozik, hosszabb távú építkezésre törekszik vagy úgy tesz, mintha lehetséges volna 2026-ban leváltani a Fideszt.