Artwork

A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
Player FM - Podcast alkalmazás
Lépjen offline állapotba az Player FM alkalmazással!

Nem a rendszerváltás, hanem a 19. század óta nem tudunk felzárkózni Nyugat-Európához

 
Megosztás
 

Manage episode 286029707 series 2530805
A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
https://g7.hu/uploads/2021/02/g7_vonyotamas_final.mp3

Ha Észak- és Nyugat-Európa hagyományosan legfejlettebb régióit vesszük alapul, akkor hozzájuk képest Kelet-Európa és a régió legtöbb országa nagyjából hasonló fejlettségi szintet mutat a 19. század végén, a két világháború között, vagy napjainkban – mondta Vonyó Tamás az e heti G7 Podcastban.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Olyan sikeres konvergenciára, mint amilyen például Dél-Európában volt megfigyelhető a II. világháború utáni négy évtizedben, vagy amit Japán és a kelet-ázsiai kistigrisek hajtottak végre, Kelet-Európában nem volt példa. A mai napig nincsen olyan kelet-európai ország, amely azt mondhatja, hogy Németországhoz, Ausztriához, a Benelux-államokhoz, vagy Nagy-Britanniához fel tudott volna zárkózni bármilyen lényeges gazdasági fejlettségi mutatóban.

Nemrég jelent meg a “The Economic History of Central, East and South-East Europe” című tanulmánykötet, amely az összes kelet-európai régiót egyben vizsgálva, 22 ország gazdaságtörténetét mutatja be 1800-tól a közelmúltig. A kötet különlegessége, hogy a térség gazdaságtörténetét a régió kutatói és nyugati-európai kutatók közösen mutatják be, egymással összehasonlítható empirikus adatok alapján. A kötetről Vonyó Tamással, a Bocconi Egyetem docensével, a kötet két tanulmányának szerzőjével beszélgettünk.

Vonyó szerint a globális konvergencia hiánya mellett az is nagyon fontos tény, hogy a kelet-európai országokon belül sem volt túl nagy átrendeződés.

Sokszor gondoljuk azt, hogy például Lengyelország mindig Magyarország mögött kullogott, és az elmúlt harminc évben ez a lengyel gazdasági csoda miatt megfordult. Tudjuk az összehasonlító adatokból, hogy a két ország hasonló fejlettségi szinten volt mondjuk a 30-as években, vagy a 70-es években. És gyakorlatilag az történt, hogy a 80-as években volt Lengyelországban egy nagyon súlyos válság, aminek következtében kinyílt a két ország között kicsit ez az olló, majd ez becsukódott az azt követő 20-25 évben

– mondta erről.

Ha egy másik példát veszünk, nagyon sokan gondolják azt, hogy a balti államok az orosz és szovjet birodalom perifériájáról indulva a 90-es évektől kezdve egy neoliberális csoda eredményeképpen magasabb szintre kerültek, mint számos közép- vagy délkelet-európai ország.

De az összehasonlító adatokból tudjuk, hogy egyrészt ez a három ország mindig is a Szovjetunió három legfejlettebb tagállama volt, ráadásul abban a sorrendben, amit az utóbbi években is megszoktunk (Észtország, Lettország, Litvánia). És azt is tudjuk, hogy a 20-as és 30-as években is előrébb tartottak mint Magyarország, amikor függetlenek voltak.

Nem sokkal, de magasabb volt az egy főre eső GDP, a nem agráriumban foglalkoztatottak aránya, magasabb volt az iskolázottság a felnőttek körében

– mondta Vonyó.

A konvergencia hiánya mellett viszont Vonyó szerint az is fontos, hogy jelentős divergencia sem volt Kelet- és Nyugat-Európa között hosszú távon.

A legtöbb globális periféria, különösen azok, amelyek földrajzilag messze vannak a világgazdaság centrumaitól, legyen szó Dél-Amerikáról, Afrikáról, Dél-Ázsiáról, a 19. században és a 20. század nagy részében elég komolyan visszaestek a legtöbb fejlettségi mutatóban, és a különböző régiók csak a hetvenes, nyolcvanas évektől kezdtek felzárkózni. Egy globális keretben nézve Vonyó szerint ezt lehet pozitívan is értelmezni.

Ez a régió a nagy sokkok, a világháborúk, az államszocializmus, a rengeteg forradalom ellenére sem esett vissza mérhetően Nyugat-Európához képest

– mondta erről.

Vonyó szerint ugyanakkor nem csak az adatok alapján látható, hogy a felzárkózás hosszú időtávon nem jellemző a világgazdaságban, hanem az elmúlt 30 évben megjelenő új gazdasági elméletek alapján sincs okunk olyan optimizmusra, amit a 90-es évek elejének elméletei megalapoztak. A legnagyobb veszély arra, hogy a közelmúltban rövid távon tapasztalt felzárkózási dinamika fennmarad-e, Vonyó szerint az, ami a humán erőforrásokkal történik Kelet-Európában.

Egyik oldalról van egy nagyon komoly elvándorlás. Mindig a fiatalabb, magasabban iskolázott, vállalkozóbb szellemű csoportok hagyják el ezeket az országokat, és bár van valamilyen szintű visszavándorlás, ez egy komoly veszteség permanensen. És ami még nagyon fontos, hogy jobb oktatást csinálni nagyon nehéz folyamat, a humán tőke ugyanis saját magát termeli újra. Az iskolarendszerben a korábbi generációban, ugyanabban az iskolarendszerben felnőtt emberek oktatnak, ezért egy-két évtizeden belül nagyon nehéz olyan felzárkózást elérni a tágabb értelemben vett humán tőke termelésében, hogy az elősegítse a konvergenciát 2030-ra vagy 2040-re

– mondta Vonyó.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi vendégeink:

The post Nem a rendszerváltás, hanem a 19. század óta nem tudunk felzárkózni Nyugat-Európához first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

  continue reading

300 epizódok

Artwork
iconMegosztás
 
Manage episode 286029707 series 2530805
A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
https://g7.hu/uploads/2021/02/g7_vonyotamas_final.mp3

Ha Észak- és Nyugat-Európa hagyományosan legfejlettebb régióit vesszük alapul, akkor hozzájuk képest Kelet-Európa és a régió legtöbb országa nagyjából hasonló fejlettségi szintet mutat a 19. század végén, a két világháború között, vagy napjainkban – mondta Vonyó Tamás az e heti G7 Podcastban.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Olyan sikeres konvergenciára, mint amilyen például Dél-Európában volt megfigyelhető a II. világháború utáni négy évtizedben, vagy amit Japán és a kelet-ázsiai kistigrisek hajtottak végre, Kelet-Európában nem volt példa. A mai napig nincsen olyan kelet-európai ország, amely azt mondhatja, hogy Németországhoz, Ausztriához, a Benelux-államokhoz, vagy Nagy-Britanniához fel tudott volna zárkózni bármilyen lényeges gazdasági fejlettségi mutatóban.

Nemrég jelent meg a “The Economic History of Central, East and South-East Europe” című tanulmánykötet, amely az összes kelet-európai régiót egyben vizsgálva, 22 ország gazdaságtörténetét mutatja be 1800-tól a közelmúltig. A kötet különlegessége, hogy a térség gazdaságtörténetét a régió kutatói és nyugati-európai kutatók közösen mutatják be, egymással összehasonlítható empirikus adatok alapján. A kötetről Vonyó Tamással, a Bocconi Egyetem docensével, a kötet két tanulmányának szerzőjével beszélgettünk.

Vonyó szerint a globális konvergencia hiánya mellett az is nagyon fontos tény, hogy a kelet-európai országokon belül sem volt túl nagy átrendeződés.

Sokszor gondoljuk azt, hogy például Lengyelország mindig Magyarország mögött kullogott, és az elmúlt harminc évben ez a lengyel gazdasági csoda miatt megfordult. Tudjuk az összehasonlító adatokból, hogy a két ország hasonló fejlettségi szinten volt mondjuk a 30-as években, vagy a 70-es években. És gyakorlatilag az történt, hogy a 80-as években volt Lengyelországban egy nagyon súlyos válság, aminek következtében kinyílt a két ország között kicsit ez az olló, majd ez becsukódott az azt követő 20-25 évben

– mondta erről.

Ha egy másik példát veszünk, nagyon sokan gondolják azt, hogy a balti államok az orosz és szovjet birodalom perifériájáról indulva a 90-es évektől kezdve egy neoliberális csoda eredményeképpen magasabb szintre kerültek, mint számos közép- vagy délkelet-európai ország.

De az összehasonlító adatokból tudjuk, hogy egyrészt ez a három ország mindig is a Szovjetunió három legfejlettebb tagállama volt, ráadásul abban a sorrendben, amit az utóbbi években is megszoktunk (Észtország, Lettország, Litvánia). És azt is tudjuk, hogy a 20-as és 30-as években is előrébb tartottak mint Magyarország, amikor függetlenek voltak.

Nem sokkal, de magasabb volt az egy főre eső GDP, a nem agráriumban foglalkoztatottak aránya, magasabb volt az iskolázottság a felnőttek körében

– mondta Vonyó.

A konvergencia hiánya mellett viszont Vonyó szerint az is fontos, hogy jelentős divergencia sem volt Kelet- és Nyugat-Európa között hosszú távon.

A legtöbb globális periféria, különösen azok, amelyek földrajzilag messze vannak a világgazdaság centrumaitól, legyen szó Dél-Amerikáról, Afrikáról, Dél-Ázsiáról, a 19. században és a 20. század nagy részében elég komolyan visszaestek a legtöbb fejlettségi mutatóban, és a különböző régiók csak a hetvenes, nyolcvanas évektől kezdtek felzárkózni. Egy globális keretben nézve Vonyó szerint ezt lehet pozitívan is értelmezni.

Ez a régió a nagy sokkok, a világháborúk, az államszocializmus, a rengeteg forradalom ellenére sem esett vissza mérhetően Nyugat-Európához képest

– mondta erről.

Vonyó szerint ugyanakkor nem csak az adatok alapján látható, hogy a felzárkózás hosszú időtávon nem jellemző a világgazdaságban, hanem az elmúlt 30 évben megjelenő új gazdasági elméletek alapján sincs okunk olyan optimizmusra, amit a 90-es évek elejének elméletei megalapoztak. A legnagyobb veszély arra, hogy a közelmúltban rövid távon tapasztalt felzárkózási dinamika fennmarad-e, Vonyó szerint az, ami a humán erőforrásokkal történik Kelet-Európában.

Egyik oldalról van egy nagyon komoly elvándorlás. Mindig a fiatalabb, magasabban iskolázott, vállalkozóbb szellemű csoportok hagyják el ezeket az országokat, és bár van valamilyen szintű visszavándorlás, ez egy komoly veszteség permanensen. És ami még nagyon fontos, hogy jobb oktatást csinálni nagyon nehéz folyamat, a humán tőke ugyanis saját magát termeli újra. Az iskolarendszerben a korábbi generációban, ugyanabban az iskolarendszerben felnőtt emberek oktatnak, ezért egy-két évtizeden belül nagyon nehéz olyan felzárkózást elérni a tágabb értelemben vett humán tőke termelésében, hogy az elősegítse a konvergenciát 2030-ra vagy 2040-re

– mondta Vonyó.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi vendégeink:

The post Nem a rendszerváltás, hanem a 19. század óta nem tudunk felzárkózni Nyugat-Európához first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

  continue reading

300 epizódok

Minden epizód

×
 
Loading …

Üdvözlünk a Player FM-nél!

A Player FM lejátszó az internetet böngészi a kiváló minőségű podcastok után, hogy ön élvezhesse azokat. Ez a legjobb podcast-alkalmazás, Androidon, iPhone-on és a weben is működik. Jelentkezzen be az feliratkozások szinkronizálásához az eszközök között.

 

Gyors referencia kézikönyv