Tibi atya véleményvezér, nem influenszer – Podcast Tóth Mátéval

 
Megosztás
 

Manage episode 269059471 series 2773714
A sorozat szerzője: Podcast – Reaktor, akit a Player FM és a Player FM-közösség fedezett fel. A szerzői jogok tulajdonosa a kiadó, nem a Player FM, és a hangfájlt a kiadó osztja meg közvetlenül a saját szerveréről. A frissítések nyomonkövetéséhez koppints a Feliratkozás gombra, vagy másold be a feed URL-t egy másik podcast-appra.

Podcast letöltése

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

„Én kínálatformálásban utazom.” – mondja Tóth Máté, a Tibi atya mögött álló duó egyik fele. Tóth a Reaktornak arról is beszél, miért jelent meg saját névvel is, érez-e felelősséget a fiatalok alkoholproblémáiért, hogy miért tartja szomorúnak és sekélyesnek az influenszer létformát és hogy miért akarnak a közéleti, komoly témák felé nyitni.

Tibi atya a mémipari munkássága mellett kocsmákat üzemeltet, saját terméket forgalmaz és fesztivált is szervezett már. Mekkora csapat dolgozik a háttérben, kik ők, mit lehet róluk tudni?

A Humbák Művek csapata szervesen két ember. (Szerkesztői megjegyzés: a Humbák Művek másik képviselője Patkó Dömötör.) Hagymahéj-szerűen van felépítve az egész vállalkozásunk. Van egy fesztiválszervező, egy fröccs-felelős, és egy kocsma-felelős csapat. Tehát ketten próbáljuk ezt az egészet egyben tartani, a Humbák Művek keretein belül. Gyakorlatilag egy céghálóként működünk, ennek két ember a központi eleme, akik már a kezdetek óta benne vannak.

Ami a legnagyobb népszerűséget hozta nektek, az a máriakálnoki történet, ugyanis Tibi atyának a szolgálati helye kezdetben ez a település volt. A község polgármestere kifogásolta, hogy a blogbejegyzések rossz hírét keltik a régi vallásos hagyományokat őrző falunak. Te hogyan viszonyulsz a valláshoz?

Katolikus iskolába jártam kilenc évig, amíg az útjaink közös megegyezéssel el nem váltak az iskolával. Ez a hivatalos sztori, egyébként kirúgtak. Úgy veszem észre, hogy a vallás egyre inkább távol áll a fiataloktól. A mai tudomány, anyagias világ teljesen szembemegy a bigott vallásos hagyományokkal. Nem tartom magam hívő, vallásos embernek. Meg vagyok keresztelve, végigmentem egy hagyományos katolikus iskola lépcsőin.

Viszont úgy érzem, hogy Tibi atya egyáltalán nem egy vallásgyalázó oldal.

Lehet, hogy igaza volt Máriakálnok polgármesterének, amikor kiállt és azt mondta, hogy Tibi atya rossz hírét kelti a falunak. Ne felejtsük azonban el, hogy az emberek azt sem tudták, hogy hol van Máriakálnok, egészen addig, amíg fel nem raktuk mi a térképre. A legtöbb ember úgy gondolta, hogy egy bohókás pap, aki bort iszik és vizet prédikál, az inkább közelebb van az emberekhez, mint az a pap, akiről, hát… néha szól a televízió. Szerintem ez egyáltalán nem egy vallásgyalázó téma.

Jó pár év eltelt már a kezdetek óta. A népszerűséged növekedésével éreztél egyre nagyobb felelősséget abban, hogy mit mondasz az embereknek? Amikor 15-en követtek, akkor ugyanazt mondtad, mint később, amikor százezerszer többen?

Nyilván változott az oldal, mi is változtunk. Sok dolgot nem úgy látunk, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor elindítottuk az egész projektet. Az egy másik dolog, hogy a Facebook algoritmusa, rendszere, közösségi irányelvei olyan szinten változtak az elmúlt nyolc évben, hogy nem is mondhatnánk ugyanazt. Tibi atya indulásakor „csőalkoholista” és „pedofil” poénokkal operáltunk, tipikus viccekkel, amikkel a vicces könyvekben a katolikus papokat szokták kifigurázni. Ezt ma már nem tehetnénk meg. 2014-ben, amikor az oldal félmilliós nagyságrendű követőszámot ért el, akkor az algoritmus annyira beszigorított, és annyit változott az egész rendszer, hogy a széles spektrumú közönségnek muszáj volt kicsit limonádébb humort adnunk, hiszen például folyamatosan letiltották az adminokat. Az a probléma, hogy ami a Facebookon kint van, az nem a mi tulajdonunk, és nem akartunk azzal játszani, hogy a szexista poénokért annyian jelentgessék az oldalt, hogy az évek munkája a kukában landoljon, csupán azért, mert mi csakazértis azt mondjuk, hogy kitartunk a régi poénok mellett.

Emellett az is hozzátartozik ehhez, hogy észrevettük, hogy amikor több százezer ember figyel a szavunkra, akkor nem operálhatunk ugyanazokkal a gagyi poénokkal, mint előtte. Ezért van egyre nagyobb igény a blogra, ezért van egyre nagyobb igény arra, hogy a társadalmi kérdésekben megszólaljunk.

Úgy látom, hogy ez a helyes irány, a humor kissé háttérbe szorult már az elmúlt években. Szerintem ez így van rendjén.

Van dilemma, ami az oldal működését jellemezte, és ami most jellemzi, vagy tiszta az irány?

Szerintem az irány nagyon tiszta. Amint az előbb is említettem, úgy érezzük, és a közösségi visszajelzésekből is ez jön le, folyamatosan bele kell szólnunk társadalmi kérdésekbe, akár politikai kérdésekben is meg kell nyilvánulni. A legtöbb humoroldal csak kirakja a mémeket társadalomkritika nélkül. Nem fogalmazódik meg semmilyen vélemény a társadalmi dinamikákkal kapcsolatban.

Mi pedig azt látjuk, hogy az embereknek Tibi atya nem egy influenszer, hanem igen is véleményvezér lett, a szó hagyományos értelmében.

Nagyon sokan mondják, hogy még több ilyen véleményvezérre lenne szükség, akik nem szekértáborokba tömörítik az embereket, hanem próbálják objektíven, valahol középen megfogni a témákat. Olyanokra, akik mind a két szekértábornak megmutatják, hogy senki sem tévedhetetlen.

Említetted már az alkoholt. Orvosként végeztél, orvostanhallgató voltál. Ez hogyan egyeztethető össze Tibi atyával? Mi a véleményed az alkohollal kapcsolatos egészségügyi problémákról vagy a fiatalkori alkoholizmusról?

Mindig megkapjuk, hogy Tibi atya miatt isznak a fiatalok. Ezt szeretném visszautasítani (bár nagyon menő lenne, ha mi rátudnánk venni az összes fiatalt, hogy igyon). Viccet félretéve, az alkoholizmus egy tünet, nem egy ok. Az emberek azért isznak, mert a keleti blokkban élünk és a társadalmi nyomornak, a mindennapi frusztrációnak le kell csapódnia valahol. A WHO megkülönbözteti az alkoholistát és a nagyivót. A nagyivó az, aki elmegy hétvégente képszakadásig piálni. Nem akarunk képmutatóak lenni, azt valljuk, hogy a bulizáshoz, a haverokkal való kocsmázáshoz hozzátartozik a kontrollvesztés, hogy másnap nem emlékszünk dolgokra és fáj a fejünk. Ezt a görbetükröt szeretnénk visszaadni a társadalomnak. Az a baj, hogy mi ezért meg vagyunk bélyegezve. Azt mondják ránk, hogy népszerűsítjük az alkoholt, miközben a médiában olyan szlogenekkel el lehet adni az alkoholos termékeket, hogy „jutalom a nap végén”, vagy „az élet habos oldala”. Meg kell nézni az alsópolcos vodka reklámokat: 40-50 éves férfiak mosolyogva, öltönyben koccintanak a kocsmában, azzal a vodkával, amit amúgy ballagásra isznak a tinik a parkban. Ezekkel a képmutató reklámokkal próbálunk szembemenni. Egyébként Zacher Gábor szerint a fröccs az egyik legegészségesebb ital, ha már alkoholos italt kell fogyasztani. A bor egy természetes alkohol, nem egy kommersz, égetett szesz és a bor mellé még bevisszük a folyadékot is, ami a hidratálásban segít.

Egyáltalán nem érzem azt, hogy nekünk felelősségünk lenne, mi inkább szeretnénk afelé terelgetni az embereket, hogy minőségi bort fogyasszanak, hogy fröccsöt igyanak.

Az igazi alkoholizmus, ami a tényleges problémát jelenti és a vadkeletet jellemzi, ahol a herbál és az igazi, metiles házipálinka pusztít. Azokhoz szerintem, akiket ezek érintenek, akik tényleg mélyszegénységben élnek, hozzájuk el sem jut Tibi atya.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy Tibi atya mellett a saját, Igazságot Tóth Máténak! márkádat is elkezded építeni? Szeretnél bekerülni az influenszerpiacra, vagy már esetleg bekerültél? Hogyan gondolkodsz erről?

Nagyon nem szeretnék influenszer lenni, mert egy szitokszó. Rá kell nézni egy influenszerre: én nem szeretnék velük egy kalap alá tartozni. Talán 2014-ben vagy 2015-ben meghívtak előadni. Nagyon hezitáltam, hogy kiálljak-e az arcommal. Egyébként sosem szégyelltük, hogy kik vagyunk mi, a cégjegyzékben nem strómanokon keresztül, hanem teljesen nyilvánosan szerepeltünk. Lakcím, e-mail cím alapján bárki megtalálhatott minket, aki szeretett volna. Úgy éreztem, hogy a szereplés egy pluszt ad hozzá a brandhez. Nem a hagyományos influenszeri értelemben kerestek meg, hanem én vállalom ezt a márkát, hiszek abban, amit csinálok, büszke vagyok arra, amit csinálunk. Pont emiatt elkezdtem előadni. Kezdetben Tibi atya eredettörténetével kapcsolatos előadásokat tartottam, mint egy nagyon jól megírt marketing-forgatókönyvben. Ebben egyébként semmiféle tervszerűség nem volt, az isteni szikrának köszönhetően alakult ilyen jól ez a történet.

Úgy láttam, hogyha személyes arc van a márka mögött, akkor sokkal nagyobb az elköteleződés a márka irányába.

Jól esik, ha amikor bemegyek a saját kocsmámba, akkor odajönnek, gratulálnak, eldumálunk. Egyszerűen hitelessé válik egy történet akkor, amikor valaki oda tud állni egy márka mögé, és azt tudja mondani, hogy igen, én vagyok az, vállalom a felelősséget azért, amit csinálunk. Sokszor megkaptuk azt a vádat, hogy Tibi atyának nem lehet véleménye, mert ő egy arcnélküli valaki. Pedig a vitakultúrában mindig azt próbáljuk hangoztatni, hogy sose azt nézd, hogy ki mondja, hanem azt, hogy mit mond.

Eleinte a hétköznapi Tóth Máté – gondolom én – biztosan távol tartotta magát ettől a szereptől. A mai énmárka építésedben már kisebb a távolság a hétköznapi ember Tóth Máté és az internetes tényező Tóth Máté között?

Nem igazán, én mindig is szerettem szerepelni, mindig a középpontban voltam. Az egész Tibi atya történet is azért kezdődött el, mert szerettem volna a saját hülyeségeinket, a saját humorunkat egy még szélesebb közönség elé tárni.
Már Tibi atya előtt is csináltunk egy Exszakasz nevű blogot, ami pont erről szólt. Óvodától kezdve én voltam a renitens gyerek, akivel mindig a probléma volt, mert nem bírta magában tartani a poénokat.
Szerintem a Tibi atyás szerep és a Tóth Máté szerep pont azért tud ennyire jól együttműködni, mert teljesen hiteles és önazonos velem.

A csapattal közösen találtátok ki, hogy Tóth Máté lesz az arc, aki kilép, és aki egy önálló márkát is elkezd felépíteni?

Viszonylagos konszenzus volt ebben, mindenesetre mindenki előtt ott volt a lehetőség. Az egyik csapattagunk olyan hivatást szeretne űzni, ami miatt nem szerepelhet nagy nyilvánosság előtt. Amikor megfogalmazódott bennem, hogy kilépek, akkor a többiek elé tártam az ötletet, nem rajtuk keresztül taposva jöttem fel. Ez így alakult.

A Youtube csatornádon beszélsz arról, hogy szeretnéd megmutatni másoknak a világképedet. Mennyit változott Tibi atya menedzselése közben a szemüveg lencséje, amin keresztül látod a világot? Ki voltál Tibi atya előtt? Említetted, hogy nem álltál tőle messze?

Ez most is így van, ahogy régen volt, semmi nem változott igazából. Pont amiatt tudott ez az egész dolog annyira jól kifutni, mert nyolc év alatt formálódott a személyiségem. Talán annyi változott, hogy sokkal jobban belemélyedek a politikába és a társadalmi kérdésekbe. Amikor egyetemista voltam meg koleszos, akkor mentek főleg a piás poénok, mert egy kollégistának az a legfontosabb, hogy a hétvégi buli meglegyen, és át lehessen aludni a reggeli előadásokat. De onnantól kezdve, hogy az embereket elkezdte érdekelni a véleményünk és a saját véleményünk egybevág azzal a véleménnyel, amit Tibi atya, mint karakter képvisel. Ezért szerintem el sem tud térni a kettő egymástól. Nem tudom elképzelni, hogy Tóth Máté teljesen mást mondjon, mint Tibi atya, mert az egy személyiséghasadáshoz vezetne.

Már érintetted az influenszerséget. Mit gondolsz arról, hogy sok fiatalnak példaképei a luxuscikkekkel, bombaformában posztoló youtuberek? Szerinted van-e hiteles influenszer vagy youtuber Magyarországon?

Nem igazán követem a youtuber szakmát. Biztos van, nem szeretnék senkit lehúzni, pont emiatt. Azt szokták mondani, hogy én nem nézek tévét és ezzel egy erkölcsi pozícióba elhelyezem magam. Szoktam youtubereket nézni, szoktam videókat nézni, de nincs olyan youtuber, akinek kifejezetten követem a mindennapos munkásságát. Természetesen biztos vannak ilyen youtuberek, viszont a nagy többség rájött arra, hogy seggfotókkal meg kirakott mellekkel nagyon gyorsan nagy népszerűséget lehet szerezni. A srácok a másik oldalról pedig arra jöttek rá, hogy ezekkel a trash tartalmakkal, barátnő prank videókkal, ezzel a limonádé tartalommal lehet igazán berobbanni az internetes köztudatba.
A youtube-on a felhasználók nagy része még nagyon fiatal, inkább 18 alatti a korosztály, rájöttek, hogy azok a dinamikák, amik például a tévében is működnek, amiért a Mónika- és a valóságshow-k mentek igazán, ezt ők is tudják produkálni.

A 2020-as évben gyakorlatilag nagy tömegek számára az ilyen könnyen fogyasztható limonádé akármikre van szükség, ők nem szeretnek olyan vlogot nézni, amiben értékteremtés vagy éppen vélemények ütköztetése zajlik, mert ahhoz kicsit többet kellene tenni és gondolkozni.

Nem elég, hogy zabálás közben megnézem, hogy darálják le turmix-szal az iPhone-t.

Szerinted akkor inkább a keresletet kell kiszolgálni, ahelyett, hogy a kínálattal formálnánk?

Én a kínálatformálásban utazom. Régen megkérdeztek egy kislányt, hogy mi szeretne lenni, azt mondta, hogy nővérke, tűzoltó vagy űrhajós, stb.

Ma minden kislány influenszer szeretne lenni meg youtuber. A srácoknál ugyanígy, ők gamerek akarnak lenni meg gamer youtuberek. Ne kelljen semmit csinálni, értékteremtés úgymond ne történjen.

Az internettel az a legnagyobb probléma és a közösségi médiának is ez a legnagyobb paradoxonja, hogy a legjobb dolog benne, hogy bárki felrakhat bármit, viszont ez a legrosszabb is benne. Szerintem az emberek 99%-ának ez az egy ambíciója, hogy ő leül egy számítógépes játékot streamelni és azt várja, hogy ebből majd pénzt fog keresni. Ez magyar nyelvterületen ezer emberből egynek, ha sikerül és nagyon sokan feladják. Egyébként be lehet futni és sikeresnek lehet lenni, csak annyira nagy a paletta, hogy nagyon nehéz egy olyan tartalmat adni, ami egyedi, leköti az embert, és egyben szórakoztató is. Viszont az, hogy pusztán szórakoztató, egy idő után nem lesz elég az embernek és ha van egy közönsége, ami már inkább közösséggé formálódott és ennek a közösségnek te vagy a vezetője, akkor igenis tőled várja az a közösség, hogy megszólalj és véleményt formálj komoly kérdésekben.
A koronavírus miatt én is elkezdtem Twitch-en haverokkal játékot streamelni, CoD-ozunk és a chatben tök komoly társadalmi kérdéseket szoktak feltenni. A BLM mozgalom kapcsán vagy most az amerikai világégés kapcsán. Nálunk amellett, hogy megy a hülyéskedés a játékban, azért nagyon sokan azért is követik a streamemet, mert tök normálisan hozzá tudok szólni ezekhez a kérdésekhez is.

A dalai láma azt mondta: „Nincs szükség a Földön több sikeres emberre. Van már bőven elég. Néhány rendes ember kéne még.” Ezzel egyetértesz? Továbbmenve, mégis hogyan lehet az interneten értéket teremteni szerinted?

Már azzal értéket teremtünk, hogy ha az embereket megpróbáljuk ránevelni arra, amit az elején is mondtam, hogy ezekből a véleménybuborékokból próbáljanak meg kiszakadni és ne szekértáborokban gondolkozzanak. Én ezt próbálom átadni az embereknek, hogy a szemléletüket és a gondolkodásukat formáljam ezzel kapcsolatban. Nyilván értéket rengetegféleképpen lehet teremteni. Előbb kiemeltem a rossz példákat, hogy makeup artist-ból meg gamerből már van egymillió. Egyébként gamerként is lehet értéket teremteni, csak nem az hozza a számokat.
A felhasználók nagy része, aki sikeres és híres akar lenni, az nem lesz sikeres és híres, mert ha ez a két dolog nem az út része, hanem egy kitűzött cél, akkor az az ember sosem fogja elérni azt a kitűzött dolgot.

Ha az értékteremtés a cél és kitartóan üti az ember a vasat, nem érdekli más véleménye, nem kér elnézést azért, amit csinál, nem arra megy, amerre a közönség terelgetni, hanem igenis kijelöl egy utat, akkor előbb-utóbb be fognak gravitálni azok az emberek, akik tényleg azért követik azt az embert, mert szerintük ő egy értékteremtő valaki.

És a trollkodás szerinted lehet érték? Téged azért elég sokan ismernek arról, hogy trollkodás miatt letiltottak például az Indexről is. Mit gondolsz a trollkodásnak milyen jövője lehet? Egyre több gazdasági vállalat és állam tart fenn trollhadseregeket.

Különbséget tennék troll és troll között. Amit említettél, a politikai trollok. Nem tudom, ennek miért ez a neve, amikor egy ember kezel 20-30 profilt és az adott pártállásnak a szószólója gyakorlatilag. A párt zsebében van és kommenteli a párt véleményét, viszont én ezt nem trollkodásnak hívnám. Szerintem a trollkodás valaminek a kifigurázása.
Értékteremtést ebben akkor látok – és valóban jogos a kérdés –, ha ez egy görbe tükör és iróniába van csomagolva az üzenet, amit szeretnél átadni. Az Indexről is ilyenek miatt tiltottak le. Az a baj, hogy a Facebook algoritmusa nem ismer iróniát, nem tudsz ironikusan semmilyen megjegyzést tenni, mert a moderátorok szavakra szűrnek és még ironikusan sem tudod a véleményedet közzétenni.
Nekem azért volt ilyen nagy követőtáborom, főleg a Tinderes trollkodások kapcsán, mert egy durva iróniába burkoltam azt, hogy a lányok nagy része kosarazza ki a csávókat, ezek a sztereotípiák, hogy 180 pluszos legyen, meg BMW, de ő nem tud beletenni semmit a kapcsolatba, stb. Tehát ezekről a sztereotípiákról nem igazán beszéltek az emberek és végre volt egy oldal, ahová be lehetett küldeni ezeket a trollkodásokat. Ez pont inkább egy társadalomkritika volt.
Egyébként a Facebookot is azért kezdtem el hanyagolni – mondjuk miután letiltottak, ez elég könnyű volt – mert nagyon sokan nem értették ezt az iróniát és nettó bunkóságba ment át az egész, csak elküldték a csajokat a francba. Beküldték, hogy ez milyen vicces, én pedig mondtam nekik, hogy haver, ez csak bunkóság, és egyáltalán nem vicces.

Bunkónak lehet lenni, hogy ha ez nem a cél, csak az eszköz valaminek a rámutatására. Ezért mondtam, hogy a humorhoz némi intelligencia szükséges, úgy ahogy az irónia és a szarkazmus felismeréséhez is.

És ha a trollkodásban van mindegyik, és mosolyt csal egy ember arcára, akkor valahol az már értéket is teremetett.

És új platformokon gondolkodtok esetleg? Akár Tibi atya, akár Tóth Máté megjelenik például a TikTok-on, ami egyre népszerűbb a fiatalok körében?

Most ugye olyan vádak érték a TikTokot, hogy Kína ezen keresztül kémkedik, de már annyi kínai kütyünk van, hogy Kína mindent tud rólunk.
Nem érzem azt, hogy Tibi atyának meg kellene jelennie a TikTokon. Mindig felbukkannak ezek az új platformok, pár éve azt hiszem a Snapchat volt ez. A sztárok, zenészek mindig próbálnak nyitni a fiatalok felé, mert a kulcsszó, hogy pár évente megújul a követőbázis és muszáj megtalálni azokat a platformokat, ahol elérhetők a fiatalok.
Emlékszem, amikor a Halott Pénz és nagy magyar zenekarok 3 éve elkezdtek Snapchatre vonulni és mindenhol hirdették, hogy gyertek a Snapchatre és kövess minket, stb. És két alatt az összes nagy magyar együttesnek lett Snapchatje, aztán bele is dobták a kútba ezt az egészet. Ez nem organikusan fejlődik ki, és nem egy másfajta tartalmat ad ez az oldal, hanem te csak szeretnéd multiplatformon csinálni azt, amit te csinálsz.
Ha Tibi atyával elmennénk mondjuk a TikTokra, nem adnánk semmilyen hozzáadott értéket, mert nem tudnánk. Nem tudom elképzelni, mit tudnánk, mert táncolni nem fogunk, zenére tátogni nem fogunk, szóval nem gondolkozunk ebben.
Úgy veszem észre, hogy az emberek egyre inkább visszamennek a blogolvasáshoz, valami új vlog formátumon talán gondolkozunk, úgyhogy lehet ősszel berendezünk egy stúdiót, kanapé-beszélgetős vitaesteket szeretnénk csinálni. De nekünk nincs médiatervünk, hogy leülünk egy értekezleten és azt mondjuk, hogy a TikTok most nagyon sok számot produkál és nem tudom hány millió letöltés van az országban és muszáj elmennünk TikTokra. Ha így csinálnánk, akkor valami izzadtságszagú gagyi dolog lenne ebből az egészből.

Külföldön sokkal több közéleti és politikai témájú vlog készül, említetted is, hogy szerinted igény lenne a közéleti, társadalmi kérdések megvitatására. Az említett viták ilyen piaci rés betöltő szereppel indulnak vagy más tematikájuk lesz majd?

Nem mi találtuk fel, hogy legyen vitaműsor, vannak vitaestek, erre van igény. Ez minőségi tartalom, nem lehet hetente 2-3 videót kirakni. Annak is örülnénk, ha két hetente tudnánk ilyen videót csinálni. Külföldön azért megy sokkal jobban, mert angol nyelven el lehet adni az egész világnak, sokkal jobb számokat lehet produkálni. Például a podcast műfaj is bízom benne, hogy nálunk is egyszer felkapott lesz. Amerikában nagyon könnyű, mert a 8 órás kocsiúton mit hallgasson az ember, nem fogja ugyanazt a rádiót hallgatni.

Abban bízom, hogy lehetne rendes vitákat csinálni, ahol érvek ütköztetése zajlik, nem úgy, mint bizonyos stúdiókban, ahol négy ember ül, és nem vitatkoznak egymással, hanem egymás alá adják a lovat és önhergelés zajlik.

Azt hiszem, hogy Puzsér szokott ilyen király vitákat csinálni, mondjuk neki teljesen más a vitatechnikája: hogy menjünk át úthengerszerűen a vitapartnerünkön. Nyilván nem ilyet szeretnénk. Nagy álmom leülni mondjuk egy influenszerrel, nem a puzséros vehemenciával a földbe döngölni, hogy miért nem teremt értéket az, amit csinál és, hogy büszke-e az anyja, de tényleg értelmesen elbeszélgetni, hogy vajon azok a tízéves kislányok, akiknek az a példakép, hogy minden héten a Balatonon vitorláson nyaralok, az mennyire formálja a lányok szemléletét. Én ilyen darázsfészkekébe szeretnék belenyúlni, és megtalálni a mélyen húzódó ellentéteket, amikbe senki nem mert eddig beleállni.

Foglalkoznátok közéleti, politikai témákkal is?

Szerintem Magyarországon a politika annyira átitatott mindent, hogy amúgy sem tudják az emberek elvonatkoztatnia hétköznapok dolgaitól. Nagyon vicces, hogy kirakunk egy mémet és alatta 3 másodperc alatt lesz vagy egy orbánozás vagy egy gyurcsányozás attól függően, hogy melyik troll találta be először a posztot. Szerintem arra is szükség van, hogy értelmes politikai szereplőket is megkérdezzünk.

Visszakanyarodva Tibi atyához, mi volt a siker titka? Látsz kulcsfontosságú pontokat, amik meghatározóak voltak és amikor Ti olyan szolgáltatást tudtatok nyújtani, amit senki más?

Szerintem a legfontosabb az volt, hogy jó helyen voltunk, jó időben. ’12-ben mikor elkezdtük, akkor a Facebook nagyon gyerek cipőben járt és ez jót tett. Az emberek elhitték, hogy ez egy pap az interneten, a máriakálnoki balhé esetén tudjuk. A másik, hogy napi szintű és aktuális tartalmat szolgáltattunk az embereknek.

Az aktualitás szerintem a legfontosabb, akár humorról, akár hírportálokról legyen szó, az hozza a legtöbb interakciót.

Az első bejegyzések is arról szóltak, hogy máriakálnoki, vidéki szemmel hozzászóltunk a magyar eseményekhez, kicsit hír portálként is üzemeltünk. Amikor kitaláltuk, hogy legyen kocsmánk, legyen borunk, akkor az elsődleges szempont az volt, hogy mivel mi is kollégisták voltunk, nem volt túl sok pénzünk, ismertük a magyar borpiacot annyira, hogy tudtuk, hogy a fiatalok választhattak a nagyon olcsó lőréből vagy az egyetemista pénztárcának meg nem engedhető, drága, minőségi borokból. Ez a borsznobizmus, hogy a táncoló tanninok, meg a cseresznyés, ananászos utóíz, amit a bor fogyasztása köré hazudunk. Láttuk, hogy a fiatalok erre nem kíváncsiak, szeretnének ár-érték arányban megfelelő normális piát fogyasztani, ez volt a fröccsünk, kitelepültünk fesztiválokra, megcsináltuk a saját kocsmánkat. Megpróbáltuk levetkőzni a borsznobizmust magunkról és azt adni a fiataloknak, ami. Nem hazudtunk a borunkról semmit, azt mondtuk, hogy igyál és jól fogod érezni magad tőle.

A siker másik része szerintem ez: az őszinte kommunikáció híve voltunk. A harmadik alapkő talán még a megújulás volt.

Folyamatosan meg kellett újulni. Amikor láttuk, hogy arra van igény, hogy inkább blogbejegyzések menjenek és a társadalmi kérdésekhez hozzászóljunk, akkor arra volt szükség. Figyelni kell a közönségnek a rezdüléseit, és hogy milyen irányba mozdulnak el, nagyon finoman így tudjuk terelgetni a követő bázisunkat is.

Egy 2018-as interjúdban azt mondtad, hogy 9 milliárd forintért eladnád Tibi atyát. Idézlek: „Ki az, aki ennyi pénzért ne válna meg egy Facebook-oldaltól?” Változott ez azóta?

Nem emlékszem erre a számra. Egy másik számra emlékszem. Talán még 2015-ben kérdezte meg valaki, hogy mennyiért adnánk el, és azt hiszem, hogy 550 millió forintról volt szó. És mondta, hogy jó, de hogy állítsunk össze valami értékbecslést, üzleti tervet főkönyvekkel stb. Be akarja mutatni a befektetői csapatnak, hogy ez az oldal miért ér ennyit. Mondtam, hogy nem kell összeállítani semmit, ez az oldal azért kerül ennyibe, mert nem akarjuk eladni. Szerintem minden annyit ér, amennyit valaki ad érte. A 9 milliárdot túlzónak érzem. A piacon ilyen 1,5-2 forintért megy per like a Facebook-oldalak vásárlása.

De én úgy gondolom, hogy ez sokkal több, mint egy Facebook-oldal, nem egy orgánum, amit 1,5-2 millió ember (nem tudom pontosan) olvas hetente, hanem ez egy olyan szellemiség, brand, amitől ha mi egy szemmel is jól látható összegért megválnánk, akkor nem tudnánk a tükörbe nézni.

Gyakorlatilag az elmúlt 10 év munkáját egy nagy zsák pénzre beváltanánk. Az üzletpolitikánk és a mentalitásunk sem olyan, hogy ilyenek lennénk. Például a startupperek így dolgoznak, hogy a vállalkozásukat megtervezik öt évre, annak a végén ott van az exit, és akkor mindig jön egy nagy multi, amelyik felvásárolja a céget. Sokan így csinálnak projekteket, nekünk igazából az út a fontosabb az egész Tibi atya projektnél, nem a végkimenetel.

Hogy látod a mai magyar fiatalság helyzetét? Mennyire ambiciózusok, motiváltak, szerinted megfelelő célrendszer lebeg-e a szemük előtt?

Szerintem nagyon nem. Főleg amiatt, amit említettünk: az Instagram-kultúra, kirakatélet kultúrája. Akkor leszel sikeres, ha a pénzeddel kérkedsz, ez nagyon sok embert elbutít. 18 éves érettségiző fiatalok írnak nekem, hogy nagyon köszi, hogy vagyok, mert meg szoktam osztani a könyveimet, amit olvasok és terelgetem az emberek gondolatait és látja, hogy a saját korosztályát az érdekli, hogy pénteken és szombaton elmenjen szórakozni, valahogy kettessel átcsusszanjon az érettségin, nincsen semmi terve a jövőre nézve. Nyilván mi sem voltunk jobbak.

Nagy hiba, hogy 18 éves korodban döntened kell, hogy mivel szeretnél foglalkozni, így kerültem én is az orvosira, hogy ez volt a szemem előtt.

Ez 12 éve volt, amikor talán annyira nem volt még elcseszve, hogy mindenhonnan az ömlött, csak az újságból meg a hollywoodi filmekből, hogy akkor lehetsz sikeres, hogyha szép, gazdag vagy. Nem tudom, valami szabályozás kéne erre szerintem. Az például, hogyan reklámozhatsz alkoholt, durván be van szabályozva. Ha szeretnénk forgalmazni egy terméket, és kirakni egy utcai plakátot, nagyon sok szabálynak kell megfelelni, vizsgálja egy csomó hatóság. Viszont ha én influenszerként akarok reklámozni, akkor nincsen semmi hatóság. Például a GVH szokott vizsgálni, de az pár ilyen kirakatper volt, hogy megbüntettek pár nagyobb celebet 2018-ban.
Az emberek azt látják, hogy ez egy nagyon könnyű pénzkereseti lehetőség, hogy én most sampont reklámozok. A híres mondás, hogy van az a pénz, amiért korpásodik a hajam. Rájöttek a fiatalok, mert annyira nem hülyék 18 évesen, hogy nekem innen sok pénzem lehet és ki a francnak lenne kedve 150 vagy 200 ezer forintért elmenni a gyárba dolgozni, mikor 3 poszttal meg tudom ezt csinálni? Ahhoz meg az kell, hogy a vállalatok felismerték, hogy olyan influenszerekre van szükség, akik nem szólnak hozzá közéleti témákhoz, nem nyilvánítanak véleményt, hanem csak úgy vannak. Egy bérelhető reklámfelület, nem lehet őket támadni sehogyan, mert nem volt olyan kijelentésük, ami miatt támadhatná bármelyik oldal is. Ebből rengetegen nagyon jól megélnek és látják, hogy ezek az influenszerek híresek.
De miért híres? Mert híres, és nem tett le semmit az asztalra. A sportolókról nem szeretnék beszélni, mert a sportoló szerintem nem influenszer, attól függetlenül, hogy ugyanúgy énmárkát építenek, és nekik is fontos, hogy legyen a közösségi médiában követőbázisuk. A fiatalok előtt manapság sajnos ez lebeg példaként, hogy felmegy az Instagramra – azt használják főleg a 18 év alattiak –, bemegy az Explore feedbe és azt látja, hogy a 10 posztból 10 mű csaj. Hogy lehetek sikeres? Hogyha én is műcsaj leszek és ez nagyon gyorsan beépül a köztudatba, a pavlovi reflex itt is működik.
Ezek a csajok is azért lettek ilyenek, mert kiraktak 9 képet, amin mutogatták magukat, arra jött 1000 lájk, aztán kirakták, mit esznek, arra meg jött 50 lájk. És ki szeretné, hogy 50 lájkos posztja legyen?
Úgy termelődik az endorfin, a lájkdopping úgy működik, ha olyan képeket rakunk ki. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami nyilván egy spirálba megy. Egyik része felfelé, jönnek a lájkok, a másik meg lefelé és gyakorlatilag egy két lábon járó bérelhető, elvek nélküli reklámfelület lesz az ember: ez az influenszer létnek a vége.

Az interjút készítette:

Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Papp Ferenc, Fúzió Hallgatói Közösség

The post Tibi atya véleményvezér, nem influenszer – Podcast Tóth Mátéval appeared first on Reaktor.

15 epizódok