Gentle Fire

No Wave [Tilos Rádió podcast]

gentle fire

no wave hírek

_______________________________________________________________

műsorismertetés

az 1960-as és 70-es években kialakult avantgárd és kísérleti zenei környezetben kevés volt radikálisabb és aktívabban haladó gondolkodású, mint nagy-britannia. olyan projektek jöttek létre, mint az amm, a scratch orchestra, a company, a spontaneous music ensemble, a london jazz composers orchestra, a music improvisation company és mások.
az 1960-as évek közepétől számos, kezdetben fiatal zenészek egymással független kis csoportokat hoztak létre, akik az előző generációkhoz képest sokkal boldogabbak és önállóbbak voltak. a hippikhez hasonlóan, használt, hangszerekkel és hangberendezésekkel teli furgonokban, utaztak, hogy valahol fellépjenek gyakran kevés pénzért vagy akár pénz nélkül. a fejlődéshez hozzájárultak a megfizethetőbb és hordozhatóbb hangtechnikai berendezések, részben a tranzisztoros elektronikus eszközök, például a kisméretű keverők és végerősítők egyre szélesebb körű elérhetőségének köszönhetően. az 1960-as évek végére lehetővé vált, hogy magazinokból egyszerű áramköröket építsenek az elektronika részletes ismerete nélkül, és így néhány zenész, aki nem rendelkezett ilyen szakértelemmel, segítség nélkül képes volt a meglévő áramkörök adaptálására és más egyszerű áramkörök kidolgozására, aminek különösen az élő elektronikus zenée területén illetve a saját elektronikus zenei stúdiók létrehozásánál volt fontos szerepe. de a fejlesztésben mindennél fontosabb motiváló szerepe volt az évtized szabadabb zenei attitűdjeinek. az 1950-es évek végén, a korabeli terminológia szerint "kísérleti zenének" nevezett művekben a zeneszerzők elkezdték felfedezni a meghatározatlan és változó zenei formákat, a nem meghatározott hangszerelést és a grafikus notációt olyan művekben. ezek az elemek kiválóan illeszkedtek az élő elektronikus zenéhez, amelyre nem dolgoztak ki szabványos módszert az oszcillátorok, szűrők és egyéb eszközök működésének lejegyzésére, ami egyben nagyobb rugalmasságot is igényelt az előadóktól, hogy tudjanak alkalmazkodni, a hang előállításanak, módosításnak, erősítésének az alaplánc bármely szakaszában esetlegesen előforduló hibákhoz. ilyen volt a fentiekben felsoroltak közül, az egyik legizgalmasabb és legkevésbé ismert a graham hearn, hugh davies, michael robinson, richard bernas, richard orton és stuart jones alkotta, 1968 és 1975 között működő, gentle fire zenei csoport.
az elektronikus zene korai története nagy-britanniában meglehetősen furcsa volt. egy 1966-1967 telén összeállított nemzetközi elektronikus zenei katalógus szerint, ahhoz képest, hogy nagy-britannia, az elektronikus zene kiadás területén a világ negyedik legtermékenyebb országa volt, nagyon kevés volt az élő elektronikus koncert. más szóval készült mindenféle elektronikus zene, legyen az a rádió, televízió, színház és film számára létrehozott háttérzene vagy alkalmazott zene. ezek akár a bbc radiophonic workshopnál, akár, mint például tristram cary vagy daphne oram, magánstúdióban készültek. gyakorlatilag élő elektronikus zene nem létezett.
ez a helyzet 1968 után, amikor londonban, a goldsmiths’ college-ban és a royal college of music-ban, valamint a york egyetemen létrehozták az első aktív egyetemi és főiskolai stúdiókat, gyökeresen megváltozott. a moduláris moog szintetizátor jelenléte a manchester egyetemen 1967-től nem hozott jelentős kreatív vagy pedagógiai eredményeket.
cornelius cardew 1960 körüli stockhausennel dolgozott, majd azt követően az 1960-as évek közepén 2 évig hugh davies volt az asszisztense, és tagja volt stockhausen első élő elektronikus kompozícióinak ("mixtur" és "mikrophonie I. and II.") előadására újonnan alakult élő elektronikus csoportnak. stockhausennek ez volt az első kapcsolata a brit zeneszerzők legfiatalabb generációjával, amelyet nem sokkal később tim souster és roger smalley (a cambridge-i intermodulation élő elektronikus csoport 1969-es társalapítói) tovább folytatott. többek között ez a kapcsolat vezetett oda, hogy az 1970-es évek elején a gentle fire és az intermodulation tagjai részt vettek stockhausen egyes előadásain. 1971-ben a gentle fire és az intermodulation összes tagja részt vett a "sternklang" legkorábbi előadásaiban, a gentle fire három tagja az 1972-es "alphabet für lièg", valamint 1973-ban a gentle fire-ből michael robinson, és az intermodulation két tagja, egy stockhausen turné vendég előadójaként részt vett stopban, illetve a yelmi bemutatón a "london sinfonietta" előadásán. hugh davies stockhausen élő elektronika használatához való viszonyulásátt, mely értelmében részletekbe menően ellenőrzése alatt tartotta a lejátszott és működtetett zenei elemeket, a saját és a gentle fire munkásságában ellensúlyozta john cage és david tudor nagyobb szabadságot és a hangforrások változatosabb kombinációit, valamint gyakran független hangszórócsatornákat alkalmazó zenei hozzáállásával. figyelemre méltó példája ennek, a merce cunningham dance compay 1966 novemberi látogatása során, gordon mummaval közösen adott londoni koncertről, azok, akik a közönség soraiban voltak, éveken át jelentős mérföldkőként beszéltek. davies 1967 nyarán, miután visszatért nagy-britanniába, londonba költözött. itt felkérésre, a goldsmiths’ college-ban, mely akkoriban a londoni egyetem része volt, létrehozott egy kis elektronikus zenei stúdiót, és ott 1968 januárjában felnőtteknek elkezdett esti órákat tartani. akkoriban richard ortont, akit davies 2 évvel korábban ismert meg, és akivel továbbra is tartotta a kapcsolatot, kinevezték a york egyetem zenei tanszékének oktatójává, és néhány hónappal később ott egy hasonló stúdiót hozott létre.
1968 nyarán orton és davies létrehozott egy élő elektronikus duót, amely egy év alatt mintegy 10 koncertet adott (köztük cage "electronic music for piano" című művének brit premierjét), valamint élő elektronikát használtunk az általunk előadott művek egyikében, .és stockhausen "mikrophonie ii" című művének brit premierjén. ezek előadásához további zenészekre volt szükség, saját berendezéseinkre és néhány, a megfelelő stúdiónktól ideiglenesen kölcsönzött eszközzel együtt. a technikai részét mindketten, menet közben, autodidakta módon tanulták. daviesben gyakran az este tartott órákon tudatosult, hogy bizonyos területeken csak néhány héttel van előbbre, mint néhány tanítványa. a york egyetem stúdiója két éven belül kapott egy állandó technikust, de a goldsmiths’ college-ban erre csak egy évtizeddel később került sor, így davies kénytelen volt a legalapvetőbb stúdiófelszerelések használatát, de különösen a karbantartásukat megtanulni. 1968 elején szombat délelőttönként, yorkban, orton kísérleti zenei foglalkozásokat tartott minden érdeklődő zenehallgató számára. ezeken a foglalkozásokon davies kivételével a csoport minden leendő tagja részt vett. azon a nyáron a gentle fire leendő tagjai kiemelkedő szerepet játszottak a york egyetemen tartott négy, és a sheffield egyetemen tartott egy koncerből álló kísérleti zenei koncertsorozatban. ezután a york-i csoport tagjai az i chinggel konzultálva akarták megtudni, hogy milyen módon tudnák eddigi tevékenységüket fokozottabban folytatni. az konzultáció egyértelműen jelezte a csoportnak, hogy gentle fire néven folytatniuk kell ezeket a tevékenységeket.
az elsõ yorki és a közeli hull-i fellépést követõen, davies az élõ elektronikában szerzett valamivel nagyobb tapasztalatának és ortonnal közös duójanak eredményeként, 1968 novemberében a csoport tagja lett. a gentle fire mellett, az orton / davies élő elektronikus duó még fél évig működött, eleget téve a korábbi felkéréseknek.
körülbelül ebben az időben davies elemezte az élő elektronikus zenét, mint hangok valós időben történő élő elektronikus átalakítását. ezen hangok négy kategória egyikéből, vagy akár többől is keletkezhet. a négy kategória a következő: hagyományos hangszerekkel (vagy kvázi-konvencionális kitalált hangszereken); talált vagy átalakított tárgyakkal (vagy azzal egyenértékű zajkeltő, kitalált hangszerekkel); elektronikus oszcillátorokkal vagy hangszerekkel (amelyek a szintetizátorokhoz hasonlóan saját módosító eszközöket is tartalmazhatnak) létrehozott; és a korábbi hangfelvételek lejátszásából (a közelmúltban a samplerekből is) származó hangok. stockhausen volt elsősorban az első kategóriára összpontosított; cage, tudor és mumma a másik háromra; davies és orton szólóban, duóban, és a gentle fire az összes kategóriát kipróbálta.
a gentle fire 1968–1975-ös fennállása alatt a következő zenészek voltak a tagjai:
richard bernas: zongora, ütőhangszerek (köztük tabla is), hang; hugh davies: saját készítésű hangszerek, élő elektronika, klarinét (khène, shêng, keleti fúvóshangszerek); patrick harrex: hegedű, ütőhangszerek; graham hearn: zongora, magnó, vcs-3 szintetizátor, ütőhangszerek; stuart jones: trombita, cselló (elektromos gitár); richard orton: tenor hang, élő elektronika; michael robinson: cselló, zongora.
1970 elején harrex úgy döntött, hogy tervezett karrierjével nem tudja összeegyeztetni, hogy rendszeresen ott legyen a csoport próbáin és koncertjein; helyét robinson vette át, aki szintén részt vett az 1968-as szombat délelőtti yorki foglalkozásokon. egy évvel később orton is távozott, elsősorban a tanári feladataival kapcsolatos hasonló problémák miatt. orton távozása után úgy döntöttek, hogy inkább kvintettként, mint szextettként folytatják, mivel a "group composition i" kompozíciót leszámítva, nem volt az akkori vagy a potenciális repertoárjukban olyan darab, amihez szükség lett volna egy további személyre. volt, hogy hearn nem tudott elmenni egy-egy koncertjükrere, ezért olyan műsort kellett összeállítani, amit négyen elő tudnak adni. a csoport áthelyezte székhelyét yorkból, mivel bernas és robinson is londonba költözött.
bár a csoport minden tagja több hangszeren játszott, jones kivételével a fenti listában, csak az első volt az elsődleges hangszer, amelyen alkalmanként, többnyire hagyományos zenében, a csoporton kívül is játszottak. A felsorolt ​​hangszereken kívül mindegyikük vagy legtöbbjük alkalmanként zongorázott és/vagy egyéb billentyűs hangszereken, vcs3-as szintetizátoron, hagyományos vagy egyéb ütőhangszereken, saját építésű hangszereken játszott, és ha kellett, beszéltünk vagy énekeltünk is. mindemellett elektronikus berendezéseket használat. bizonyos darabokban, amelyekben a zeneszerző stílusának és szándékainak megértése döntő fontosságú volt, ellenben virtuozitásra alig vagy egyáltalán nem volt szükség, (elsősorban a nem meghatározott hangszerelésű műveknél), más hangszereket használtak. például hearn és orton hegedűn, bernas pedig a brácsán játszott earle brown "four systems" című darabjában, míg jones és davies cselló helyett nagybőgőn, ezáltal hagyományos vonósötöst alkotva. próbákon előfordult, hogy amikor elfáradtak, és túl sokat játszottak feleslegesen, még hangszert is cseréltek, hogy elkerüljék a kliséket.
a csoport több alkalommal dolgozott együtt stockhausennel. ismerték cage-et, tudort és mummát, az 1972 nyári európai turnénjukon legalább három városban találkoztak is velük, de csak egyszer, londonban, a merce cunningham dance companyval együtt, léptek fel velük, christian wolff "burdocks" című darabjában. többször dolgoztak együtt erhard grosskopffal (aki írt is nekünk egy művet), és wolfffal, illetve egy alkalommal tom phillipsszel is. 1974-ben a metzi fesztiválon, amire hearn nem tudott eljönni, grosskopf és wolff (aki akkor nyugat-berlinben élt) fellépett velünk saját műveikben. wolff önként jelentkezett, hogy részt vegyen stockhausen "spektren" előadásukon. frederic rzewski azt fontolgatta, hogy komponál nekik egy "elektronikus szimfóniát” , és earle brown is érdeklődött az írás iránt.
a csoport. Bár Alvin Lucier megengedte, hogy megtartsuk az ő premierjét
Gentle Fire [4] kotta, nem komponált
kifejezetten nekünk (mert ehhez kifinomult hangfeldolgozó berendezésekre volt szükség
amit most sonicnak neveznének
morfondírozva, nem igazán volt megfelelő a
csoport, ellentétben Chambersével, amelyet többször is előadtunk). Lucier a Gyengéd Tűz címet használta, hogy utaljon rá
az alkímiai jelentés (azaz a lassú
fémek hevítése transzmutációjukhoz), és nem volt tudatában csoportunknak az I Chingben való származásának

csak egy lemezük jelent meg 1974-ben emi electrolanál, így talán érthető a mellőzöttség. a lemezen christian wolff, john cage, earle brown kompozíciók átdolgozásai hallhatók. ezért nem véletlen, hogy főként christian wolff, john cage, earle brown és karlheinz stockhausen műveinek feldolgozása miatt ismerték őket. míg mások munkáinak előadása az együttes működésének központi eleme volt, és az arra irányuló figyelem indokolt, törekvéseik jelentős része a tagok és a kollektíva saját munkái köré összpontosult. szerencsére a paradigm discs kiadó, egy teljesen elképesztő 3 cédés összeállítással, most próbál változtatni a helyzeten. az "explorations" című válogatáson, most először hallhatunk az együttes saját munkáiból. a lemez anyaga, a hugh davies archívumában őrzött, 1970 és 1973 között szalagra rögzített korábban soha ki nem adott felvételekből lett összeválogatva. kreatívan izgalmas és történelmi jelentőségű ez a kiadvány.

_________________________________

Tracklista:
01. Ennio Morricone - Violenza inattesa (kezdődött: 00:00:54)
02. Novato/Xcese/Chronic Sound - Where Is the Limit? (kezdődött: 01:54:40)
03. Heavy D & The Boyz - Don't Curse (kezdődött: 02:01:01)
04. De La Soul - BUDDY ( NATIVE TONGUE DECISION ) (kezdődött: 02:08:21)
05. Main Source - Live at the Barbeque - live (kezdődött: 02:12:01)
06. MC Serch - Back To The Grill (kezdődött: 02:16:01)
07. West Coast All-Stars - We're All in the Same Gang (kezdődött: 02:20:02)
08. A Tribe Called Quest - Scenario (kezdődött: 02:27:21)