Mike Ratledge (RIP)

No Wave [Tilos Rádió podcast]

mike ratledge

no wave hírek

2024 december 22-én jelent meg a ftarri kiadó meenna alkiadójánál david toop / ecka mordecai / christian kobi trió "moth wings beating air incised" című albuma.

david toop 1949-ben született brit zenész, aki az 1970-es évek óta fontos előadói és írói tevékenységet folytat, a brit kísérleti / improvizált zenei szcéna egyik vezéralakja. ecka mordecai londonban élő csellós, énekes. 2022-ben az otorokunál jelent meg első "promise & illusion" című szólóalbuma. azóta két kazettája jelent meg. christian kobi, a bern melletti spiegelben élő svájci szaxofonos, aki a kísérleti / improvizált zenei színtéren aktív. többször beszéltem róla a no wave műsoraiban. kobinak több turnéja volt japánban, 2023-ban pedig a christian kobi, radu malfatti, klaus filip trió koncertezett ott. tavaly augusztusban a nyitott műhelyben is felléptek, majd októberben szintén ott, minami saeki japán énekesnővel kiegészülve játszottak ott. 2024. április 23-án a david Toop, Ecka Mordecai és Christian Kobi trió a londoni cafe oto-ban játszott. ez a cd egy 31és fél perces előadást dokumentál erről a koncertről. mordecai csellón, kobi pedig szoprán és tenorszaxofon játszott, míg toop különféle tárgyakkal adott ki hangot adott. ezt az improvizált zenét adta ki a japán meenna label.

idén január 12-én szintén a ftarri label hitorri alkiadója adta ki hannes lingens / tom soloveitzik / toshimaru nakamura / atsuko hatano / naoto yamagishi "play” című albumát.

a lemez a 2023 november 5-én, a tokiói ftarriban adott koncert anyagát tartalmazza, ahol hannes lingens kompozícióját tom soloveitzik szoprán szaxofon, toshimaru nakamura bemenet nélküli mixer, atsuko hatano örhúros brácsa és naoto yamagishi ütöhangszerek adta elő.
a "play" hannes lingens berlini zeneszerző műve. a kotta 100 kártyából áll, amelyekre rövid utasítások vannak felírva. bármilyen méretű és hangszerekből álló együttes előadhatja. az egyes utasítások a pontosan meghatározottaktól (két ellentétes hang, egy nagyon hosszú hang) a homályosig (valami vicces, gondolj valamire, amit érzel) terjednek, és az előadóktól néha komoly interpretációs értelmezést igényelnek. ebből a ftarri label alkiadója a hitorri label 2023 október 23-án 2 előadást tartalmazó cédét adott ki.
az egyikben maga a zeneszerző is játszik izraeli zenészek egy csoportjával, a másikat pedig a párizsi félicie bazelaire nagybőgős köré szerveződő együttes adja elő.
a cédén szereplő egyik előadáson részt vett tom soloveitzik izraeli zenész, aki az album megjelenésének idején tokióban élt. ennek eredményeképpen a cd megjelenésének megünneplésére 2023. november 5-én a tokiói ftarriban a "play" soloveitzik által készített tokiói változat előadására került sor. bár az előadás időtartama a vártnál hosszabbnak bizonyult (majdnem 80 perc), a feszültséget a végsőkig sikerült fenntartani.

__________________________________________________________

műsorismertető

mike ratledge brit zeneszerző és billentyűs, 1943. május 6-án a kenti maidstone-ban, született. született.

ratledge már fiatalon megtanult klasszikus zenét játszani és nagyra értékelni azt, mivel iskola igazgató apja csak ezt a zenét engedte otthon játszani. a canterburyi simon langton fiúgimnáziumba járt, ahol megismerkedett robert wyatt-tel és hugh hopperrel. a trió hamar összebarátkozott. alig néhány évvel később, 1961-ben megismerkedtek daevid allen ausztrál költővel és zenésszel, aki a jazz iránti szenvedélyes szeretetével bővítette zenei ismereteiket.
allen 1960-ban egy melbourne-i könyvesboltban felfedezett beat-generációs írók hatására ehagyta ausztráliát és párizsba utazott. megfogadta, hogy soha nem tér vissza.
'még mindig úgy gyilkolták az őslakosokat, mint a kengurukat. azok a távoli északról jött vörös nyakú fickók alig tudták megkülönböztetni őket. borzalmas légkör volt, és még mindig nem nagyon beszélnek róla. megérkezem párizsba, és a következő pillanatban már ott ülök bud powel zongorája végén, és hallgatom a játékát.'

daevid allen (1974)
a '60-as évek elején, allen a beat hotelben lakott, egy hatemeletes háztömbben, amelyet a francia hírszerzés egykori alkalmazottja madame rachou vezetett, aki ügyesen távol tartja a csendőröket. a lakók többek között volt jack kerouac, brion gysin, peter orlovsky, allen ginsberg, william s. burroughs, derek raymond és harold norse. burroughs itt fejezte be a meztelen ebéd című könyvét. itt kezdődött életre szóló munkakapcsolatot brion gyinnel, és itt lett ian sommerville burroughs "rendszer-tanácsadója" és szeretője gysin vezette be burroughst a cut-up technikába, sommerville-lel pedig "álomgéppel” és hangszalagos vágásokkal kísérleteztek. norse itt írta meg cut-up technikával a "beat hotel" című regényét. ginsberg a hotelben írta meg a "kaddish" című versének egy részét, gregory corso pedig a "bomba" című gombafelhő-alakú verset.
párizsban, miközben újságot árult, találkozott terry riley-vel, és ingyenes belépést kapott a környék jazzklubjaihoz, ahol olyan jazzbálványokat látott és hallott, mint charles mingus, thelonius monk, eric dolphy, sony rollins. aztán stoppal angliába utazott, és végül a canterbury-i wellington house-ban szállt meg, ami honor wyatt újságíró, műsorvezető és második férje, george ellidge pszichológus tulajdonában volt. allen gyorsan jó kapcsolatba került 15 éves fiukkal, rober wyattel. 'hasonló lemezgyűjteményünk volt, így azonnal ugyanazt a nyelvet beszéltük" - mondja allen. 'robert csodagyerek volt, a festett, zongorázott és sok minden mást. robert intellektuálisan egyidős volt velem. korához képest nagyon érett gondolkodású gyerek volt.'
wyatt és iskolatársai, hugh és brian hopper, valamint mike ratledge idejüket kísérletezéssel töltötték. hugh hopper ornette coleman lemezekről tanulta a charlie haden féle nagybőgőzést. allen felidézi a wyatt-házat, 'amely tele van eklektikus zajokkal, bartoktól a bebopig, stravinsky-tól varése-ig. robert semmiképpen sem volt egy banktisztviselő típus. hugh, brian és mike az 1960-as évek elején azzal töltötték idejüket, hogy kezdetleges szalaghurkokat készítettek, és az éterben az american forces network és a bbc third program nevű csatornákon,- amely sokkal avantgárdabb volt akkor, mint manapság-, szörfölve keresték ismeretlen jazz zenétket.'
de a jazz sokkal hozzáférhetőbbé vált daevid allen érkezése után, aki körülbelül 500 jelentős lemezzel, köztük monk, mingus, miles davis, cecil taylor, stb jelent meg, amik mind bekerültek a házba.

daevid allen (1972)
már ők maguk sem voltak kulturálisan tétlenek, és a fiúk mind allent tekintették a mozgatórugójuknak. 'ez az ember magával a loop-guruval, terry riley-val készített szalaghurkokat? mindannyian 16/17 évesek voltak, és én voltam a tapasztalt utazó, a nagy beatnik testvérük. ezért példaképnek tekintettek.'
a wellington házban és a hoppers ugyanolyan toleráns szüleinél eltöltött atonális éjszakák végül egy jellegzetes helyi hangzássá fejlődtek. egy egész mitológia alakult ki később arról, hogy a soft machine és a caravan jövőbeli tagjai egykor ugyanazon a körzetben éltek. 'egy földrajz véletlen' - mondja mike ratledge. 'német újságírók a canterbury zenestílusról kérdezgetnek. utólag persze remek helynek tűnik, de valójában egy kis, meglehetősen konzervatív piaci város volt, ahol semmi sem történt. még egyetem sem volt egészen a hatvanas évek végéig'. - mondja hugh hopper.
'a leendő soft tagok számára a társadalmi környezetük lehetővé tette, büntetlenül folytathassák saját, egyedi zenei elképzeléseiket. elszigeteltek voltak anélkül, hogy elszigetelődtek volna, elnézőek anélkül, hogy elszigeteltek lettek volna. az eklektika volt a dolgok természetes rendje. a személyes stílus keresése közben olyan rengeteget plagizálsz mindenkitől, hogy a végén egyéni stílusod lesz.' - mondja ratledge.
allen 1962-ben dolgozott először burroughs-szal, amikor a "the ticket that exploded" című drámahoz ő írta a zenét.
ebben az időszakban allen, hugh hopper, wyatt és ratledge jazzt próbáltak játszani. a sohóban lévő pete and dud's establishment clubban kaptak lehetőséget, de négy este után kirúgták őket. ratledge rövid idő után kilépett a projektből, hogy a tanulásra összpontosítson, és oxfordben megszerezte a ba diplomáját. a megmaradt három tag daevid allen trióként folytatta.adtak még egy koncertet burroughs és gysin társaságában, valamint egy jazz- és költészeti estet a marquee-ben. utóbbit, allen önironikus megjegyzésével kiegészítve, a voiceprint daevid allen trio "live 1963" címmel 1994-ben adta ki.ezen a koncerten ratledge vendégként játszott. a lemez anyagát ehgy mikrofonnal és egy philips monomagnóval rögzítették. a számokat egy kivételével allen komponálta.
mivel allen belátta, hogy nem lesz belőle egy charlie christian vagy wes montgomery tudású gitáros, úgy döntött, költő lesz, és elutazott robert graves deyai (maiorka) házába, ahol ingyen lakhatott. itt éjszakai buszozással és szavalással töltötte az időt. , és a Graves által biztosított ingyenes szállásra.
1964-ben wyatt, hopper, kevin ayers énekes, gitárossal, richard sinclair basszus gitárossal, énekessel a wilde flowers nevű együttest.

wilde flowers: hugh hopper, richard coughlan, brian hopper, robert wyatt

a gyakran változó összetételű együttesben játszott még david sinclair (billentyűs hangszerek), pye hastings (gitár, basszusgitár, ének), richard coughlan (dobok), graham flight (basszusgitár). a csoport egy sor koncertet adott, mielőtt 1965. márciusában felvették volna első anyagukat. ezen hugh hopper "memories", kevin ayers "she's gone" című számát, valamint mose aAllison "parchman farm" és chuck berry "almost gown" című számának feldolgozásait adták elő. nem később ayers kilépett, hogy daevid allennel kezdjen dolgozni. az együttes fennállása alatt nem jelent meg lemeze. 1994-ben a voiceprint adott ki egy válogatást. ezen az utolsó két számban játszik ratledge. a "the big show"-ban" fuvolán, a "memories"-on zongorán és orgonán. mindkettőt 1969-ben rögzítették, és mindkettőt a soft machine 3 tagja, hopper, wyatt, és ratledge a "big show"-ban brian hopper-rel kiegészülve adja elő.
'a névnek semmi köze nem volt a flower power mozgalomhoz. vidéken éltünk, és hughnak volt egy "wilde flowers" című könyve, és azt hiszem, ő találta ki a nevet." - emlékszik vissza wyatt.
1966 nyarára allen saját tervei egy beat-kombóról, amelyet a baleár-szigetek ködében csiszolt, megvalósíthatóvá váltak.
'egyik szigeti tartózkodásom idején, egy savas utazás alkalmával, kevin ayers beatles lemezeinek és a yardbirds "still i'm sad" lemezének hatására megfogalmazódott benne, hogy talán, ha popnak nevezném, meg tudok élni abból, amit korábban csináltam. de ehhez először a rock'n'roll nyelvéhez kell igazítanom a gitárjátékomat.'
egy wes brunson nevű tulsai éjszakai klubtulajdonossal három napig tartó savtól fűtött mulatság után brunson világi javainak jelentős részét felajánlotta ayersnek és allennek, amit elfogadtak. persze, szükségünk lesz hangszerekre, erősítőkre és egy helyre, ahol próbálhatunk.' az eredmény egy mr. head nevű négyes lett, amely ayersből, allenből, wyattből és a gitáros larry nolanból állt, és 1966 májusától kezdtek koncerteket adni.
1966-ban, az iskola befejeztével ratledge a kenti canterburryben ayersszel, allennel, wyatttal és larry nowlin gitárossal megalakította a soft machine-t. nowlin nem sokkal ezután kilépett, így az együttes négy tagú lett.
allen erre így emlékszik vissza. 1966 augusztusában william s. burroughs azonos című novellájának címe alapján, az író beleegyezésével felvették a soft machine nevet.
de volt egy apró kellemetlenség, allen utálta a rock'n'rollt. ratledge osztotta ezt az érzést. 'inkább kulturális, mint zenei szempontból kezdtünk el érdeklődni iránta. egy zenekar alapítása lehetőséget ad arra, hogy azt csinálj, amit csak akarsz, és valami eladhatónak, példásul popzenének, nevezd - popzenének. kevin volt az egyetlen, akinek valódi rálátása volt a popzenére, amikor elkezdtük.'

soft machine: kevin ayers, mike ratledge, daevid allen, robert wyatt
ayers a Távol-Keleten nőtt fel. 1961-ben, 17 éves korában költözött canterburybe. 'londonból küldtek ide egy drogfogás miatt. egy alkalommal egy rendőr belenyúlt a zsebembe, és előhúzott egy csomó hasist, amit soha nem engedhettem volna meg magamnak, és azt mondta: "hello, hello, akkor ez mi?”. két hétre az vizsgálati fogságba kerültem. amikor bíróság elé került az ügy, bizonyíték hiányában felmentettek, de a bíró azt mondta, hogy el kell hagynom londont, mert az nyilvánvalóan rossz hatással van rám'.
'hogyan került a tinédzser füves srác a canterburyi avantgárd világába? zeneileg tudattalan voltam, igazából még mindig az vagyok. korábban malajziában csak a sound of musicot és a kínai popot hallottam. vonzódtam daevidhez, roberthez, mike ratledge-hez és a hoppershez, mert érdeklődési körük sokkal tágabb volt, mint bárki másnak. daevid teljesen sokkolta a rendszert. abban az időben felháborító alternatív nézetei voltak. ő egy nagyon eredeti figura volt. abban az időben azonban inkább a költői felolvasásokat szerette, mint a dalokat, én pedig utáltam a költői felolvasásokat.'
ayers jól érezte magát az első komolyabb zenei együttműködésében, a canterburyi wilde flowersszel, ahol basszusgitáron és gitáron játszott. '
'a soft machine név mike ötlete volt. tudtam, hogy a név burroughstól származik, de annyira keltette fel az érdeklődésemet, hogy beszerezzek egy példányt' - emlékezett vissza wyatt. többé-kevésbé a wilde flowersből lett a soft machine. lassanként egyenként eljutottak londonba, ahol újra összeálltak. két kapcsolatuk volt. egyik daevid allenen keresztül john hopkins, underground impresszárió, az it és az ufo club magazin társalapítója. a másik kapcsolat kevin ayersé volt. ő ismerte az animals együttes két tagját, hilton valentint és chas chandlert. ayers tulajdonképpen egy üzletet kötött a többiekkel, akikből így, egy menedzserrel rendelkező zenei csoport lett. leszerződtek chas chandler menedzsment cégéhez. a soft machine 1966 második felében demóanyagokat készített. a pink floyddal együtt londoni underground helyszíneken játszottak, a notting hill free schoolban és a roundhouse-ban tartott koncerteken. a floydhoz hasonlóan a ők is élő, szabad formájú újításokat részesítették előnyben.
mike ratledge a soft machinról mondja: '... a soft machine (lágy gép) az egész emberiségre vonatkozó általános kifejezés volt, és mi mindannyian lágy gépek voltunk... azt hiszem, az volt az alapfeltevésünk, hogy amit mi szeretünk, azt mindenki más is szeretni fogja, hogy mindannyiunkban vannak közös dolgok, és ezért mindannyian lágy gépek vagyunk, és mindannyian szeretni fogjuk a soft machine zenéjét. lehet, hogy ez egy téves, de remélem, hogy igaz feltételezés volt'. az alapítótagok közül, ratledge maradt leghosszabb ideig, 1976-ig az együttes tagja.

soft machine: wyatt, allen, ayers, ratledge
1967 januárjában felvették első, "love makes sweet music / feelin' reelin' squeelin'" című kislemezüket. a kislemez megjelenésének alkalmából 1967. február 22-én a zenekar sajtótájékoztatót tartott a the speakeasyben, és aznap este a the roundhouse-ban koncertet is adtak, amelyen jimi hendrix basszusgitáron játszott. 'a "love makes sweet music"-ban felismerni az akkori kortársak hatását, ami származhatott volna a kor bármelyik együttesétől, ha nem lett volna wyatt könyörgő, magas regiszterű hangja.'- mondja allen.
'egy mocskos kis hamburgi szállodában írtam' - emlékszik vissza ayers. ez azután történt, hogy kirúgtak minket a star clubból - azt hiszem, egy napig bírtuk. szerettem és még mindig szeretem az igazán jó popdalokat, és úgy gondoltam, hogy a "love makes sweet music"-kal sikerült ilyet írni. ha lett volna egy jó producerünk, és egy kísérőzenekar, és valaki más is elénekli... (nevetés egyet), talán sláger lett volna belőle. akkoriban a pink floyd volt a riválisunk, és amikor kijött az "arnold layne", bármennyire elfogult is voltam lemezünkkel, azt gondoltam, basszus, ez annyira jó, sokkal varázslatosabb a mienknél. az ő korai számaikban volt valami szenvedély, mi pedig soha nem voltunk szenvedélyesek, eltekintve néhány rövidpillanattóll, amikor élőben játszottunk. szerintem túlságosan logikusak és okosak voltunk. soha nem tudtunk elég spontá játszanii, és nem tudtuk elengedni magunkat.'
'a médiában mindenkit meglepett, hogy milyen intelligensek vagyunk' - mondja allen. 'volt ez az interjú egy bbc-s sráccal, akit megdöbbentett, hogy mike lejön oxfordból, egy "popcsapatba játszani.'
'eleinte csak játéknak gondoltam. valami mellékes volt az életemben. nem mondanám egy mindent felemésztő szenvedélynek. hogy mit szóltam az underground világhoz? az egész hihetetlenül normálisnak tűnt. egyáltalán nem éreztem semmiféle zavart vagy változást. úgy éreztem, hogy tizenéves korom nagy részében ilyen emberek között éltem.'- ismeri el ratledge.
a tagok hamarosan megismerkedett chandler másik pártfogoltjával, jimi hendrixszel. 'kevin hazajött mike jeffrey irodájából, és azt mondta: 'hé, gyere ésnézd meg ezt a csodálatos gitárost. jobb, mint jeff beck. Nos, jeff beck volt a kedvenc gitárosom, a legkiszámíthatatlanabb, a legizgalmasabb amikor tényleg összejött neki.'

soft machine: allen, ratledge, wyatt, ayers
wyatt: 'hendrix számomra is rendkívül fontos volt, ha másért nem is, mert mitch mitchellnek lehetőséget adott a doboknál. ez megmutatta nekem azt, amit én akartam csinálni a dobokon. a dobon sok olyan jazzes ötletet alkalmaztunk, amiket a korábbi feszes ütemtű zenékben nem csináltam. ez az ellentéte volt annak, amit nick mason csinált a floyddal: ő egyfajta időzítő óra volt. Az olyan emberek, mint én és Mitch, valószínűleg túl elfoglaltak voltak, de akkoriban ez izgalmasnak tűnt.'
a pink floydhoz hasonlóan ők is tapasztalhatták, hogy mikor nem londoban vagy az egyetemi klubokban léptek fel, a zenéjük nem felelt meg a provinciális zenei ízlésnek. különösen bosszantotta őket az ayers által írt "we did it again", melynek két hangból álló basszushangja valahol a kinks "you really got me" és coltrane "a love supreme"-je között helyezkedik el. elkezdett a szufizmussal foglalkozni, és tetszett neki ez az örvénylő, aszkétikus ismétlés. mindig is szerette volna tiszta drone-ként csinálni, de a zenekar mindig megunta, és folyton hozzáadtak dolgokat. bárhol próbálták ezt előadni, az emberek megdobáltak őket. de ez csak angliában volt így. ott az volt az elvárás, hogy popzenekarként slágerlistásszámokat.
1967 nyarán egy sor koncertet adta dél-franciaországban. aztán st. tropez főterén, eddie barclay, a barclay records által szervezett koncerten, amelyen olyan párizsi sztárok is jelen voltak, mint brigitte bardot, alain delon, jean-luc godard, stb. a soft machine végig, egy órán keresztül a "we did it again"-t játszotta. a koncertenek óriási sikere lett, s az együttes francia avantgárd egyik kedvenc együttese lett. a párizsiak szemében a beatles és a rolling stones mellé kerültek a következő néhány évben.'de ez egy megismételhetetlen pillanata volt. ez volt az egyetlen eset, amikor a "we did it again" valóban működött" – állítja ayers.

soft machine: wyatt, allen, ratledge, ayers
a st. tropez-i koncert eufóriája rövid életű volt. angliába visszatérve allentől doverbenmegtagadták a belépést. a hivatalos indok a lejárt vízum volt, de a vámosok felismerték a nemkívánatos allent. az ausztrál füvest visszaküldték franciaországba. allenben sokáig élt a kétely, vajon tényleg lebukott, vagy csak kitették a zenekarból.
ratledge másképp látja a dolgokat. 'meglehetősen megdöbbenve hallottam, hogy daevid szerint kirúgtuk a bandából. én egyáltalán nem így emlékszem. kiutasították, és ezért már nem állt többé a rendelkezésünkre. nem emlékszem, hogy akkoriban lett volna "daevidnek mennie kell hangulat." ez a soft machine első korszakának végét jelentette, a búcsút a nagy testvérüktől, a beatniktől. wyatt, ratledge és ayers úgy döntöttek, hogy trióként folytatják. 'csak akkor kezdtem el igazán komolyan venni a dolgot, amikor daevid elment, és hárman maradtunk. ekkor kezdtem el írni a zenekarnak.'– vallja be ratledge.
a soft machine európában és amerikában sokkal fogékonyabb közönségre talált. élőben a háromtagú csapat egy igazi show volt. wyatt éneke, összeolvadt ayers szufi drone-jávall, ratledge orgonájának sűrű rétegein. n'em engedhettünk meg magunknak egy hammondot, ami az autentikus hangszer volt. ezért én ezen a gyenge lowrey-n játszottam, és avval az energiával akartam megszólaltatni, amivel hendrix rendelkezett. elegem volt abból, hogy a gitárosoké az összes bátorság, babér.' - magyarázza ratledge.
1968 februárjában a soft machine a jimi hendrix experience előzenekaraként háromhónapos amerikai turnéra ment. 1968 áprilisában new york-ban, négy napon alatt rögzítették első, névadó "the soft machine" című, pszichedelikus, dadaista, szürrealista albumukat. magánvélemény, hogy az együttes legizgalmasabb, és a kor talán legeredetibb, leginnovatívabb lemeze. bár a lemez számainak zeneszerzői közt nem szerepel david allen neve, feltehetőleg allen hatása nyomot hagyott a lemezen.

soft machine: ayers, wyatt, ratledge
tom wilson producer már dolgozott dylannel és a velvet underground debütálásakor. feltehetően ezért is vehettük fel. wilson szakmai múltja és néhány nagyszerű anyag ellenére, az így létrejött keverés. meglehetősen sivári és dinamikátlan lett. nagyon jó ötletekkel indultunk neki, de egy amatőr, hanyag, rosszul elkészített album lett. egy rémálom, ahogy most visszagondolok rá. csak a barátnőivel telfonálgatott. azt hiszem, azt gondolta, hogy itt egy rakás kis fehér seggfej, aki ezt a semmitmondó, agyzsibbasztó zagyvaságot játsszák.' - mondja ayers.
az albumot végül 1968 novemberében adta ki az amerikai abc records csoport tulajdonában lévő probe kiadó.
a négy nap alatt rögzített albummal szemben, hendrix hat hónap alatt vette fel az "electric ladyland"-et. 'a hendrixszel közös turné első részében voltak hihetetlen varázslatos pillanatok. hendrixet egy nagyon gyengéd, nagyon szomorú srácnak ismertem meg. érzelmileg, anyagilag kifosztották, és hatalmas mennyiségű szert kellett magához venni, mielőtt a színpadra ment volna.'
a turné után londonban andy summers, aki később a police gitárosa lett, csatlakozott az együtteshezhez. 1968 augusztusában mentek második amerikai turnéjukra, de mire az elkezdődött volna ayers kérésére kirúgták summerst. az 1968 nagy részét kitöltő turné, majdnem végleg feloszlatta az együttest. 'a turné második felében erősen rákaptam a makrobiotikára. abbahagytam az ivást és a dohányzást, ami teljesen összeegyeztethetetlen volt a turnézás rutinjával. az energiaszintem teljesen lecsökkent, és összeomlottam. nem lehet kétórás koncertet végigcsinálni egy zöld almával, egy pohár vízzel és egy tál rizzsel.' - mondja ayers.

soft machine: ayers, ratledge, wyatt
a szeptemberi hollywood bowlban tartott utolsó koncert után ayers is távozott a zenekarból, és a soft machine feloszlott. wyatt az egyesült államokban maradt, hendrixszel lógott los angelesben, és azt tervezte hogy szólókarrierbe kezd. ehhez demó felvételeket vett fel. ratledge ayershez hasonlóan kiégett az amerikai turné alatt, és visszatért londonba, ahol komponálni kezdett. ayers ibizára ment, hogy visszanyerje a lelki békéjét.
'mike és robert zeneileg sokkal műveltebbek voltak nálam. azt hiszem, az egyszerűségem untatta őket. - mondja távozásáról. 'new yorkban megismerkedtem terry riley-vel és gil evans-szal, és tetszettek azok a jazz számok, amiket daevid és robert megmutatott nekem, de ez messze meghaladta a zenei felfogásomat, és nem volt kedvem kedvtelésből ilyet játszani sosem szerettem igazán a fúziós zenét vagy hívják bárhogy is. sokkal jobban szerettem a jazzt úgy, ahogy volt, és a rockot úgy, ahogy volt. a fúziós zene inkább a zenészek, mint a hallgató számára tűnt szórakoztatónak. virtuóz technikával rendelkező zenészek egymással viaskodnak, hogy megmutassák mennyire tudnak bonyolult dolgokat eljátszani. ezért máshová mentem az egyszerűségemmel, és elvesztettem ezt a családot. mivel akkoriban tiszta lelki állapotban voltam, tiszta testtel és lélekkel, nem aggódtam rettenetesen. csak később döbbentem rá, hogy már nem állok közel ezekhez az emberekhez'.
bár a soft machine gyakorlatilag feloszlott, kiderült, hogy a probe recordsszal kötött szerződés értelmében egy második albumot is el kell készíteni. ayers nem akart visszajönni ibizai visszavonulásból, ezért ratledge és wyatt hugh hoppert (basszusgitár) az együttes eddigi roadját, aki, akárcsak ayers és wyatt, a wilde flowers alapító tagja volt. az együttes 1969 februárjában alakult újra.

soft machine: hugh hopper, robert wyatt, mike ratledge

1969-ben felvették "volume two" című második albumukat. az album, ami wyatt 'a patafizika kollégiumának hivatalos zenekarának' bevezetőjével és a brit ábécé tudományos előadásával indul, és amivel az együttes teljesítette a a probe recordsszal kötött szerződését, egy canterburyi stílus klasszikussá vált. tele önmitologizáló finomságokkal, mint pédául az "as long as he lies perfectly still” cmű szám, ami ratledge és wyatt, kedves utalása ayers makrobiotikájára. a "volume 2" visszarepít minket abba az időbe, amikor a pere ubu még alfred jarry könyvének szereplője volt, nem pedig egy clevelandi együttes. daevid allen úgy írta le jarry patafizikáról alkotott elképzelését, mint 'egy abszurd formában létrehozott spirituális manifesztum, egy abszurd struktúrába öntött komoly téma'. "volume two" az emberek a zenén kívüli dolgok iránti lelkesedését dícsőítette, legyen az a francia irodalom vagy bármi más. a pierrot lunaire, a dada és jarry előtt tisztelgő, hugh hopper dalokkal, ő az aki "volume 2"-n igazán a saját arcát mutatja. a "volume two" egyik legcsodálatosabb pillanata, amikor wyatt elénekli hopper "dedicated to you but you weren't listening" című dalát. wyatt szomorúan idézte fel: 'egy lemeztársaság egyik embre azt mondta nekünk: "nem tudom, hogy ti vagytok-e a legrosszabbul fogyó rockegyüttesünk vagy a legkelendőbb jazzcsoportunk.'
a "volume two" számainak többsége szünet nélkül, gyakorlatilag átmenet nélkül folynak egymásba. ez akkoriban elég gyakori jazz megoldás volt, bár robert wyatt később azt mondta, ezt a folytonosságot védekezési mechanizmusként használták az ellenséges közönségel szemben. nehezebb kiabálni, ha nincsenek szünetek.

soft machine: wyatt, hopper, ratledge
nem sokkal később hopper testvére, brian hopper, a wilde flowers egy másik társalapítója, szaxofonosként csatlakozott a soft machine-hez. ekkoriban vették fel a "spaced" nevű multimédiás műsor hangsávját, amelyet 1969 közepén öt napig játszottak londonban. a filmzenét a cuneiform records 1996-ban adta ki.
1970 elején aláírtak a cbs records-hoz.
1970-re a fenti védekezésre már nem igen volt szükség. még abban az évben nyáron, és vitathatatlanul kritikai elismerésük csúcsán, a meghívták őket a bbc promsba. immár volt tekintélyük. a szervezés azonban rémálom volt. nem volt megfelelő soundcheck. és ami még ennél is rosszabb, hogy a a játékidejüket 45 percre korlátozták. ráadásul, mivel közvetítették a televízióban, sok fényre volt szükségük, így mindannyiunkat elvakított a fény. a mércéjük szerint ez egy elég gyenge koncert volt. itt már elton dean-nel kieészüllve léptek fel.
1969 októberében, brian hopper távozását követően, az együttes szepetté bővült. wyatt, ratledge és hugh hopper, egy négytagú fúvos szekcióval, elton dean és lyn dobson szaxofon, mark charig kornet és nick evans harsona, bővült. két hónap elteltével charig és evans kilépett az együttesből.
1970-ben jelent meg "third" című dupla albumuk, ami egy sokkal nyíltabban jazz-hatású lemez voltt. a zenekar a zeneírásakor egyre inkább korlátozónak érezte a trió felállást, az angol jazz-rock szcéna alapembereivel bővítették a zenekart, köztük zenészekkel, mint elton dean, lyn dobson, nick evans, jimmy hastings és rab spall. a lemez sokak szerint az együttes működésének csúcspontja volt, nagyrészt instrumentális volt, hosszú szóló- és közös részt tartalmazott. a kivétel wyatt klasszikus, "moon in june" című életmontázsa volt, amit még new york-i szállodai szobában írt, de amelyen a többiek csak minimális részvételre voltak hajlandók, semmi másra. az a nyilvánvaló sérelem, amit ez wyattnek okozott, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül elhagyta a zenekart. wyatt mindig is az együttes legextrovertáltabb tagja volt. hosszú lobogó haja és zabolátlan dobolása éles ellentétben állt a hangszereik fölött görnyedten ülő hopperrel és ratledge-dzsel. wyatt egyre inkább sodródva találta magát az intellektuális tépelődés tengerében. hogy kitörjön a korlátok közül, különböző stílusú zenei projektekben vett részt, például keith tippett centipede, kevin ayers and the whole world és a spontaneous music ensemble.
nem sokkal a proms koncert után wyatt felvette saját szólóalbumát, az "end of an ear"-t. wyatt szerint ez a vállalkozás felgyorsította saját távozását az együttesből. 'talán, de soha nem mondták meg, miért. nem sokkal később azok az emberek zártak ki eredeti csoportomból, akiket meghívtam, hogy csatlakozzanak hozzá.'

soft machine: elton dean, mike ratledge, robert wyatt, hugh hopper
'ez sokkal bonyolultabb volt, mint kevin távozása, amely teljesen barátságos volt' - ismeri el ratledge. 'a hendrix-szel közös turné után azonban a dolgok kettészakadtak robert és mindenki más között. hugh, én és elton egy homályosan jazzhez kapcsolódó irányt követtünk. robert hevesen ellenezte ezt, ami visszagondolva furcsa, mert szenvedélyesen rajongott a jazzért. de határozott elképzelései voltak arról, hogy mi a popzene és mi a jazz. azt hiszem, kevinhez hasonlóan ő is hozott olyan koncepcionális döntéseket, hogy a pop maradjon pop, a jazz pedig maradjon jazz. és bár az úgynevezett szövetség hugh, köztem és elton között sok tényleges különbséget eldett le közöttünk, volt elég volt elég közös bennünk ahhoz, hogy robert ellenében határozzuk meg magunkat.
'az usa-ban az egész helyzet nagyon bonyolulttá vált. robert le lesétált a pódiumról, ha nem tetszett neki, amit játszottunk vagy írtunk. nem lehet tartósan elviselni egy olyan helyzetet, amikor a dobosod négy estéből egyszer elhagyja a pódiumot.voltak éjszakák, amikor a háta mögött gúnyolódtunkrajta. tényleg nagyon elfajult a helyzet. mike és én ki nem állhattuk robertet, ő pedig minket. mi nagyon józanok és kiszámíthatók voltunk, míg robert nagyon nyitott és impulzív volt. egyik este a ronnie scott's-ban részegen azt mondta valakinek: "bárcsak találnék egy másik zenekart". mi meg ráugrottunkk, és azt mondtuk: "rendben, akkor menj". robert határozottan kiszorult abból, amit a saját csoportjának érzett. végül is ő volt az egyik felbujtó. és most épp olyan keserűnek tűnik emiatt, mint valaha.'
'még mindig vannak rémálmaim, vagy inkább nappali álmaim. azt álmodom, hogy az elbocsátásom csak egy átmeneti botlás volt, és újra befogadnak a közösségbe. aztán felébredek. mennyire volt esett rosszul, hogy kitaszítottak az soft machine-ból? hát a gerinctörésemet könnyebb volt feldolgozni. annyira rosszul.'
'ügyetlenül kezeltük a dolgot” - ismeri el ratledge. ami nagyon szomorú, hogy a wyatt-softs szakítás mintha csak jelképezné azt, ahogyan az egész zenei család fokozatosan szétesett. a canterburyi őstagok manapság minimálisan, vagy egyáltalán nem találkoznak egymással. néhányan már 20 éve nem látták egymást.'
'a zenekarban soha senki nem próbálta ugyanazt csinálni, ezért volt elég eredeti, és ezért esett szét pár év után' - emlékezett vissza wyatt. 'ez egy folyamatos szétesési folyamat volt, új embereket kellett felvenni, hogy betöltsék a réseket. ami a 60-as években ritka volt, mert a legtöbb zenekar elég stabil volt. de folyamatosan változott, folyamatosan változtattunk rajta, tovább csiszolgattuk, és kidobtuk egymást és kiléptünk belőle, míg végül minden gubancot kiküszöböltünk, és végül egy standard brit jazz-rock zenekar lett belőle. nem tudom, mi történt a végén. egy idő után, még azelőtt, hogy elmentem volna, abbahagytam a hallgatást.'
'az, ami miatt a zenekar olyan jó volt, hogy mindenki más-más irányba húzott, tarthatatlanná vált. elérkezett egy olyan pont, amikor mindenki olyan erősen akarta azt csinálni, amit akart, hogy nem lehetett semmiféle kompromisszumot kötni. a zenekarban már senki sem akarta a másik dolgát csinálni. ez az ára az elkötelezettségnek. évekig fenn tudsz tartani egy zenekart kompromisszumokból, ha nincs benne szenvedély.'- összegzi ratledge. 'soha nem éreztem magam az angol jazz-színtér a részének. és minél inkább ilyen típusú zenészeket szervetünk be a zenekarba, annál nagyobb különbséget éreztem magam és ő közöttük, főleg azért, mert számomra az írás nagyon fontos volt, a jazz pedig akkoriban nagyon improvizatív és írásellenes volt. hugh sokkal könnyebben viselte ezt a fajta eltávolodást, mint én'.

soft machine: hugh hopper, roy babbington, mike ratledge, karl jenkins
de hoppernek is ugyanilyen aggályai vannak a jazz-prog kitérővel kapcsolatban, amit a zenekar az 1970-es évek eleje után tett. nagy hatással volt rám frank zappa "uncle meat" és a "hot rats" korszaka, de az egész jazz rock terület később nagyon elértéktelenedett. számomra a a legjobb számok a valódi furcsaságok és a jó írás keverékei voltak. zappa nagyszerű író volt. de az lett a vége, hogy rengeteg technikailag jó zenész, akikben nem volt meg az a különlegesség, ami fel tudta volna dobni a dolgokat.' hopper azután távozott, hogy a softs hatodik albuma az angol jazz-rock kreatív zsákutcájába tévedt. 'sokkal jobban élvezem a zenélést, mióta elhagytam a soft machine-t”- összegzi ratldge.
1976-ban az utolsó alapítótag, mike ratledge is távozott. az 1976-os "softs" című albumukon már csak 2 számban játzik szintetizátoron és egyiket sem ő írta. az együttes, már az eredeti alapító tagok nélkül többször újra összeállt. 2003-ban soft works néven, majd soft machine legacy néven működtek.
a soft machine legtovább maradó tagjaként ratledge részese volt a zenekar zenei irányváltásainak a pszichedelikus zenétől a jazz-rock felé, az elő pszichedelikus remekművéntől, a harmadik a jazz-rock korszak egyik kiemelkedő lemezén át, a későbbi sorozatos kísérletező, de ez előbbiekhez viszonyítva egyre kevésbé érdekes jazzrock lemezek elkészítéséig.
robert wyatt 1971 októberében megalakította a matching mole-t. a matching mole a "la machine molle", william burroughs "the soft machine" című regényének francia címének ravasz félrefordítása.

mike ratledge

1973 novemberében ratledge részt vett mike oldfield "tubular bells" című művének a bbc számára készült koncerten.
mint mondtam 1976-ban kilépett a soft machinból, hogy szóló karrierbe kezdjen.
épített magának egy stúdiót, és komponált egy zenét laura mulvey & peter wollen 1977-es "riddles of the sphinx" című filmjéhez. a hangsávot tartalmazó lemez, ami az egyetlen önállóan készített albuma, csak 2013-ban jelent.
a soft machine-ból történt távozása után következetesen maga mögött akarta hagyni a soft machine kort, mind a zenéjét, mind munkásságának dokumentálása tekintetében. a hetvenes évek végén a könyvtári zene és a reklámok világa felé történő fordulását csak időnként szakította meg, mint például a előbb említett, nyugtalanító és alulértékelt "riddles of the sphinx" soundtrackje, vagy az "adiemus" című, hatalmas kereskedelmi sikerű klasszikus mű programozói munkája.
az 1980-as években ratledge zeneszerzőként és zenei producerként reklámokhoz és színházhoz készített zenét. 1979 és 1983 között karl jenkins szaxofonossal, aki szintén tagja volt a soft machinenak, duóban, rubba néven, különböző zenészek bevonásával 5 library lemezt adtak ki. 1981-ben, majd 2010-ben két két lemezt készített karl jenkinsszel. 1995-ben (ratledge, karl jenkins és miriam stockley trió ) adiemus néven kiadta a "songs of sanctuary" című lmezt, amelyhez ő programozta az elektronikus ütőhangszereket. bár a projekt tovább működött, de ratledge a többi lemeze elkészítésében már nem vett részt.
játszott kevin ayers 1969-es "joy of a toy" albumának egyik számában, elton dean 1971-es azonos című albumának 2 számában, syd barrett 1970-es "the madcap laughs" (3 számában utólag játszott rá), és az 1988-ban megjelent, de 1969 és 70-es években felvett anyagokat tartalmazó "opel" című lemezének egy számában. 1978-ban billy christiannal planeth earth néven felvette az ugyanolyan című lemezt, ami valjuk be elég könnyedre sikeredett. ugyan csak könnyed ,diszkós hangvételű az 1979-es ratledge, jenkins és mike thorne alkotta plaza azonos című egyetlen lemeze. 1980-ba több ismert jazz, jazzrock zenésszel, köztük karl jenkinsszel rollercoaster néven "wonderin’" címmel kiadtak egy stevie wonder feldolgozásokat tartalmazó instrumentális albumot. billentyűs játéka végig meghatározó volt a soft machine életében. az általa írt darabok rendkívül összetettettek, melynek talán legkiemelkedőbb darabja a 4. albumról a teeth, de talán a "third" darabjai sem maradnak le nagyon ettől.
mike ratledge a lowrey orgonánáról így ír:
'akkor vettem, amikor nem volt pénzünk egy hammondra, és megtanultam, mit tudok vele megcsinálni. jól bevált, mert az orgonisták többsége hammondot használ, így a lowrey sajátosságai kicsit kilógnak a sorból. feltételezem, hogy a stílusbeli sajátosságaim nagy része a lowrey eredendő sajátosságainak köszönhető'.

mike ratledge
a végénálljon itt egy idézet jeff shermantól, az amerikai glass progresszív trió tagjától, aki 1968-ban ott volt a zenekar egyik koncertjének.
'a seattle center coliseum tele volt emberekkel. olyan volt ez, mint hendrix hazajövetele. bent voltunk, és mielőtt a soft machine elkezdett volna játszani, leoltották a fényeket. koromsötét volt, és hallottunk egy dübörgést. úgy értem, szó szerint dübörgött. mike ratledge volt az, aki a "why are we sleeping" basszuspedálos intróját játszotta. láttunk egy kerek színpadot, ezt a forgószínpadnak nevezett dologot, amit hátulról megvilágítottak, de a zenészeket nem láttuk. egyszer csak látjuk, hogy egy srác átmászik az erősítőkön, hogy feljusson a dobszerkó mögé. csak egy mellényt és egy sapkát viselt. mike pedig a basszuspedálokon játszik. és a lámpákat még mindig nem kapcsolják fel. aztán halljuk kevin ayerst, aki odalép a mikrofonhoz, és azt mondja, hogy ez a 'the rise and fall of the american empire'. egy kis nevetés hallatszik, majd így szól, "mem viccelünk”. aztán bumm, belekezdtek. felkapcsolták fényeket. nem is lehetett volna nagyobb hatással ránk. olyan hangjuk volt, amilyet még soha nem hallottunk. úgy néztek ki, mint senki más, akit korábban hallottunk volna. elképesztően hangosak voltak - a pokolba is! de ahol mi ültünk, az egyszerűen tökéletes volt. nem túlzás azt mondani, hogy az a pillanat szó szerint megváltoztatta az életünket...”

mike ratledge 2025. február 5-én, 81 éves korában, rövid betegség után hunyt el.

________________________________________

0:00:00 no wave hírek

00:03:59 no wave szignál + műsorismertetés

The Wilde Flowers – The Wilde Flowers (1994, CD, Voiceprint – VP 123 CD)

00:07:07 22. Memories (Hugh Hopper -basszusgitár, akusztiku gitár;
Mike Ratledge - zongora, orgona; Robert Wyatt - ének, dobok)

00:10:06 műsorismertetés (folytatás)

The Soft Machine – Jet-Propelled Photographs (1989, CD, Decal / Charly Records – CD CHARLY 197)

00:11:13 1. That’s How Much I Need You Now

00:13:41 műsorismertetés (folytatás)

The Soft Machine – The Soft Machine (2008,CD, Universal Music – UICY-90780)

00:15:18 5. So Boot If At All
00:22:34 7. Save Yourself
00:24:05 8. Priscilla
00:25:57 11. Plus Belle Qu'Une Poubelle
00:25:58 12. Why Are We Sleeping

00:32:26 műsorismertetés (folytatás)

The Soft Machine – Volumes One And Two (1989, CD, Big Beat Records – CDWIKD 920)

00:33:26 27. Pig
00:36:09 28. Orange Skin Food
00:37:56 30. 10-30 Returns to the Bedroom

00:42:10 műsorismertetés (folytatás)

Soft Machine – Live At Henie Onstad Art Centre 1971 /2009, 2xCD, CD-ROM, Reel Recordings – RR014/015) CD2

00:45:38 7. Teeth

Soft Machine – Live At Henie Onstad Art Centre 1971 /2009, 2xCD, CD-ROM, Reel Recordings – RR014/015) CD1

00:56:55 1. Facelift 10:54 / 2. Virtually

Mike Ratledge – Riddles Of The Sphinx (2013, LP, Mordant Music – MM066)

Side A

01:17:09 1. Sequence 1
01:24:31 2. Sequence 2
01:30:41 3. Sequence 3
01:37:17 4. Sequence 4

Side B

01:44:00 3. Sequence 7
01:47:43 5. Sequence 9
01:49:30 6. Sequence 10

01:59:41 szöveg + elköszönés

01:59:56 vége