Mi a cél?

Minicube

Sziasztok, az én nevem Papp Krisztián és ez itt a minicube podcast tizedik epizódja.

Az elmúlt időszakban kicsit megakadt a podcast és videókészítés is, aminek az oka roppant egyszerű, ugyanis vizsgára készültem, de igyekszem bepótolni a lemaradást.

A mostani epizódban megint egy kicsit elmélkedni fogunk, ezúttal az interjú folyamatokon. Mindez onnan jött, mert a minap láttam egy gyakorlati repülős vizsgát még régről, ahol a repülés előkészítést és hasonlókat ellenőrizték.

A vizsga során szépen végig kell menni a folyamaton és bemutatni azt, mindezt gyakorlati szemszögből. Sok döntést kell meghoznia a vizsgázónak ezzel és azokat a döntéseket megfelelően meg is kell indokolnia. Ezekből igen hamar kiderül, ha valaki nem látja a teljes képet.

Erről eszembe jutott, hogy volt egy hasonló tárgyam még a mesterképzés alatt, amitől mindenki rettegett. Volt aki csak azért költött el egy vizsgaalkalmat, hogy beülhessen meghallgatni valakit, aki vizsgázik, ugyanis erre nem lehetett a szokásos módon felkészülni, mert hasonló volt, mint egy tantárgyakon és éveken átívelő szigorlat.

A neve is utalt erre, integrált szántóföldi növényvédelem. Nyílván a hallgatók többségének nincs sok köze a mezőgazdasághoz, de a lényeg, hogy nemigen vannak kőbe vésve a dolgok. Tehát nagyon sok tényező határozza meg akár csak a vetésidőt is az adott növény esetében, kezeléseket, stb. Az oktató kedvenc kérdése pedig az volt, hogy “mi a cél?”. Ez pedig szinte bármely kérdésre adott választ meg tud menteni, ha meg tudjuk indokolni azt.

Ha a saját szakmánkra tekintünk, akkor nem hasonló a helyzet itt is? Nem az van, hogy egy adott cél eléréséhez százféle módon el tudunk jutni? Szinte minden technikai döntés mögött van valamilyen ok vagy cél.

Legyen mondjuk a cél egy videómegosztó szolgáltatás. Rengeteg technikai kérdés fel fog merülni a fejlesztés során. Milyen nyelvben írjuk, milyen adatbázis lesz mögötte, a frontendre kell-e valami keretrendszer, ha igen akkor melyik? Hol fogjuk hostolni, satöbbi. Mennyi minden derülne ki a jelöltről, ha ilyen kérdéseket megválaszolna?

Persze egy juniortól nem várhatjuk el, hogy ilyen távolról lássa a dolgokat, ezért az esetükben más módszerekhez kell fordulni. Igaz egyfajta szintfelmérésre is alkalmas lehet, hiszen ha az indoka egy adatbázis mellett annyi, hogy azt ismeri, az sem egy rossz válasz, de máris tudjuk, hogy nem kell nagyon nyüstölni szegényt az adatbázisok összehasonlításával.

Akkor most gondoljunk abba bele, hogy mi hogy felvételiztetünk? Milyen kérdéseket teszünk fel, hogy néz ki ez a folyamat, mi képezi a részét? Tegyük fel, hogy van egy online tesztünk. Mi bizonyítja, hogy az adott ember oldotta azt meg? A személyes körön vagy egy online call alkalmával rákérdezünk erre-arra, hogy kiderítsük az illető írta-e a kódot/tesztet? Simán csak megnézhetjük a rossz válaszokat és megnézhetjük, hogy egy kis rásegítéssel megy-e, ezzel legalább nem csak eldöntendő kérdésekre kapunk bináris eredményt, hanem kicsit belelátunk abba is, hogy az illető jelölt hogy gondolkodik és úgy is érezheti ezzel, hogy van lehetősége javítani, mint egy szóbelin az írásbeli után.

Sajnos a legtöbb interjú teljesen személytelen, kitöltünk valami tesztet, adnak valami feladatot, ami alapján egyik nap felhív valaki, hogy bocsi, nem te voltál az igazi, vagy épp fordítva. Ez alapján már meg se fogjuk próbálni újra annál a cégnél, mert semmi irányt nem kaptunk, hogy vajon mit rontottunk el. Olyan ez, mintha annyit mondanának arra a kérdésre, hogy miért nem feleltünk meg, hogy “csak”.

Természetesen ez lehet azért is, mert rengeteg embert futtatnak át a rendszeren és nem lenne idő mindenkivel személyesen foglalkozni, ezt aláírom. Azonban akikkel foglalkoznak is, azokkal tényleg foglalkoznak? Nem ők a századik ember, akivel megoldatják ugyanazt a feladatot és várják a csodát?

Pontosan emiatt kényelmesednek el a cégek, mert rengeteg jelentkező van és nem igazán érdekli a legtöbbjüket a negatív marketing az interjúk minősége miatt. Hiszen úgyis van annyi jelentkező, mit számít, ha emiatt elvesztünk párat? Kérdés, hogy vajon abban a pár elvesztett jelöltben lenne-e az, aki csont nélkül átmegy az interjún és értékes tagja lenne a csapatnak?

Anno, mikor még én is fiatal voltam és kellett a pénz, jelentkeztem egy full stack JS állásra. Sajnos ez nem jött össze, de egyáltalán nem rossz szájízzel fogadtam a hírt, ugyanis annak ellenére, hogy nem sikerült, nem egy bináris választ kaptam telefonban, hanem szépen pontokba szedve kaptam egy igen részletes értékelést arról, hogy mi volt jó vagy éppen mi volt rossz a megoldásomban. Innen lehetett érezni, hogy valaki tényleg foglalkozott ezzel és vette a fáradtságot, hogy kb fél órában összeírjon róla egy rendes feedbacket.

Nem fogok cégnevet elárulni, meg lehet nem is a cég, hanem egy igazán elhivatott ott dolgozó érdeme mindez, de az biztos, hogy nagyon jó példát mutatott és ha újra JS-re vetemednék, akkor lehet ott próbálkoznék először.

Szóval a felvételi eljárásokra is igaz a mondás, némileg átértelmezve, hogy aki sokat markol, keveset fog.

Ez volt a minicube podcast, találkozunk legközelebb, sziasztok!

---

Our GDPR privacy policy was updated on August 8, 2022. Visit acast.com/privacy for more information.