2020 Filmodüsszeia - BigBug kritika

Könyv-Kult Bibliopod

Jean-Pierre Jeunet-t már a Delicatessen, az Elveszett gyerekek városa, az Alien 4. az Amélie csodálatos élete és a Hosszú jegyesség című alkotásai óta nagyon kedveljük. Valahogy így indul a diskurzus a 2020 Filmodüsszeia legújabb podcast adásában, melyben a JPJ Big Bug című legújabb sci-fi komédiáját vesézi ki a két állandó műsorvezető: Géczy Dávid filmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró. A Big Bug 2045-ben játszódik egy lakóparki házban, ahol az épület minden porcikáját okoseszközök, droidok és robotok irányítják, segítik működését. Ebben a jövőben, mely nem utópia, hanem disztópia, ugyancsak nem tesz jót az élet menetének, ha homokszem kerül a gépezet fogaskerekei közé, márpedig kerül. Alice-hoz váratlanul betoppan ex-férje és annak kikapós párja, hogy üdülésük előtt még elrendezzék a múltat, de egy technikai malőrnek köszönhetően az automatizált ház ajtajai lezárulnak, s a bent rekedt emberek a két középkorú pár mellett azok kamasz gyerekei és az okvetlenkedő szomszédasszony megkezdik a küzdelmet a high-tech kulipintyóból való szabadulásért. Jeunet parádés módon kritizálja az okoseszközök rabságában vergődő ember „modern” látás- és életmódját, s amolyan Moliére-i dramaturgiával szerkesztve tartja mindvégig rendkívül magas hőfokon a történetet. A szabadulásáért egyre elkeseredettebben küzdő embercsoport végül rájön, hogy csak akkor juthat ki a házból és ebből az örvénylő kalamajkából, hogy ha a központi főgonosz robot klónvezér Yonyx-ot sikerül legyőznie.