elMaratoni Kolorlokál

Kolorlokál [Tilos Rádió podcast]

Ez most egy fesztivál nélküli maraton, ahol pénzt gyűjtünk szeretett rádiónk fennmaradása javára. Célunk, hogy érezzétek, milyen kurva szerencsések is vagytok, hogy itt és most élhettek. Ennek az épeszű hozzáállásnak, és a ti életformátoknak állít szobrot a Tilos Rádió. A mi rádiónk, amelyik hosszabb ideje uralja a szabad média egét, mint amennyi ideig Horthy Miklós urlalkodott Magyarországon. És ha így folytatjátok, és serényen adakoztok közös célunknak, akkor hamarosan Kádár János uralkodását is lenyomjuk időben. A szellemi örökségével már nehezebb dolgunk van, de azon is dolgozunk.
A jó ügy érdekében a Kolorlokál felajánl egy legendás vérmezei petanque délutánt/estét a legnagyobb adományozóknak. De miről is szól ez?
"Nagyjából 20 éve járunk petanque-ozni a Vérmezőre. Már senki nem emlékszik hogyan kezdődött. Volt amikor nagyon komolyan vettük, és péntek koradélutántól sötétedésig nyomtuk. Mindenki kocsijában alapfelszerelés volt a csomagtartóban a golyó készlet (nekem még a frisbee). Volt hogy egy nap harmincan is megfordultunk arra. Ki mikor végzett jött öltönyben, biciklivel, futásból, gyerekekkel, új csajával. Sokszor nem is végeztünk még az aznapi melóval. Ment a telefonálgatás, ügyintézés, ami nagy udvariatlanság. Telefonálás közben tilos dobni. Kisboltból érkeztek a sörök. Párszor jött vendégcsapat. Megálltak bámészkodni szerelmesek, hajléktalanok. Összetúrták az állást arra sétáló kutyák. Egy időben mindig autóval járőröztek a kavicson a rendőrök, akik szépen kikerültek. Egyszer volt bunyó is egy kubikos brigáddal. Vesztettünk. Télre leáll a játék, és van hogy nehezen indul újra. Most nyitottuk a szezont a vírus miatt. Ment a könyökpacsi, megbeszéltük kivel mi van. A petanque az ilyen dumálós játék. Ez a legjobb része. Meg a jó levegő, meg hogy a maga módján izgalmas. Azon szoktunk röhögni, hogy azért játszunk, mert készülünk a nyugdíjas évekre, amikor a tapasztalattal mindenkit lenyomunk. Szóval igyekezzetek, mert nehéz lesz felzárkózni! Valami ilyesmi nyugdíjas korra számítok, nem békemenetes, klubrádiós, piacrajárós ideges nyugdíjas évekre. Letekerek a spanokkal dobálni, dumálunk, nézzük a kutyasétáltatókat, ők meg minket, hogy milyen lazák ezek a faterok."