Csak egy lépést mutass, s elég nekem! (Szabó Zoltán)

Élő víz folyamai... Jn 7:38

Tagadhatatlanul nagyon sokfélék vagyunk: együttérzők vagy racionálisak –, kezdeményezők, vagy halogatók –, vezetők, vagy vezethetők –, gyorsak, vagy lassúak stb. A gyorsak azzal küzdenek hogy ég a talpuk alatt a föld, viszket a tenyerük, hogy minél hamarabb munkába (Isten munkájába!) állhassanak. A lassúak meg attól szenvednek, hogy ők mindig csak kullognak az események után. Még a kínálkozó alkalmakat sem látják meg és egy idő után talán már nem is hisznek abban, hogy az események sodrában nekik bárhol is szerepük lehet. Egy dologban azonban közösek vagyunk: mindannyian nagyon nehezen állunk át az "elemi egységekre bontott lépésekben" való gondolkodásra. Arra, hogy a "Csak egy lépést mutass, s elég nekem" ima nyomán átélt percről percre történő vezetés valóban elég legyen...
És bármily ellentmondásos ilyen emberek a keresztények is, márpedig az alkatunktól függetlenül mindannyian szeretnénk Istent JÓL szolgálni. Lehet-e harmóniát teremteni ezekben a kérdésekben? És vajon mi a(z egyik) kulcsa az alkattól független, "botlás nélküli" életnek?