PETŐFI 200 BRECHT 125

Forr a világ [Tilos Rádió podcast]

Petőfi Sándor 200, Bertolt Brecht 125 éve született.

Petőfihez
„Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék. Ami egy szóval annyi, mint republikánus, mert a republikának nem az a főjelszava, hogy "le a királlyal", hanem a tiszta erkölcs.”
Az idén ünnepeljük Petőfi születésének 200-ik évfordulóját. Az oroszoknak volt egy Puskinjuk, az angoloknak volt Shelley-ük. Az Ő szabadságuk egyetemes. Azt gondolhatnánk, hogy Petőfi szabadsága magyar. De az Ő trikolorja valójában vörös. A németeknek volt egy Heinéjük, a franciáknak egy Victor Hugojuk. Petőfi a világszabadságot énekelte meg.
„Minden, ami név, multban vagy távolban, kultúrát, nagy kultúrát jelentett, az ő papirosán mitológiaivá vált. Ez a beteges, néha deliriumos, titokzatos nosztalgia cselekedtette, hogy ő vágyakozásai szerint látott, akart látni mindent a maga korlátolt tornapiacán. Úgy csinálta a forradalmat, mintha Párizsban élne, úgy haragudott, utazott s mart, mint Heine. Úgy fájlalta, csúfolta a világot, mint Byron és ha szabadságot emlegetett, fiatal tüdővel s gyermekes rajongással fújta azt világszabadsággá. Az ő népimádása az internacionalizmus egy kényszerű ritusa volt s ő nem is a népet, hanem a népeket szerette. A népek: - amikor ezt kimondta vagy leírta, mindenható erők világraszóló lázadását érezte.” Ady
Beszélnünk kéne utópikus szocializmusáról, beszélnünk kéne anarchizmusáról. Fontos lenne, de most nem tesszük. Olvassátok Az Apostolt, olvassátok a verseit.
„Nem igaz az, hogy Petőfinek, a mészáros fiának nem hiányoztak az élet szerencsés születettjeinek sokféle kényelmei. Hogy akként nem hiányoztak, miként s mivel is ő nem érezhette ezeknek a szükségét, sem a jogát. Cézár-természet volt ez a verselő Kassziusz s mindnyájunknak meg kell tépnünk a ruhánkat, ha arra gondolunk, mi mindent kívánt hasztalanul, teljesíthetetlenül Petőfi Sándor, akiből s diákos dacból történt tragédiájából ezeren éltek s jól megvannak ezeren. Petőfi Sándor, akit a viharok csillapultáig nem utaztathatott külföldi kéjúton dús családja, Petőfi Sándor, akinek nem adatott meg, hogy Döblingben halott vagy Turinban élő istent csinálhasson magából. Neki csak az volt szabad, hogy menjen a mészárszékre, ahonnan jött s vegye komolyan azt, amit sok-sok dús politikus és hatalmas hadvezér nem vett komolyan.” Ady
Elmondhatnánk életét, de mindenkinek a könyökén jöhet, ki, hisz minden gyereknek ezt szajkózzák már 6 éve kora óta: anyja neve Hrúz Mária…..
Beszélnünk kéne utópikus szocializmusáról, beszélnünk kéne anarchizmusáról. Fontos lenne, de most nem tesszük. Olvassátok Az Apostolt, olvassátok a verseit. És jobb híján most halgassátok!

Brechtről szerintem a Petőfi versek után kéne elmondani

„A korszakunkat megelőző jelentős alkotók – Ibsen és Csehov – az irodalom voltaképpeni feladatát a valósággal, korukkal és annak embereivel kapcsolatos értelmes kérdések feltevésében látták.
A polgári írók túlzó készséggel követték ezt az utat: minél később, annál nagyobb elhatározottsággal. Azonban a nyelvből, az ábrázolásból, sőt mondhatni, hogy már az irodalom fogalmai közül is eltűnt minden válasz. A puszta, absztrakt és öncélúvá vált kérdés pedig felmorzsolta a költészet világát, jelentéktelen és összefüggéstelen részecskék zavaros játékává változtatva azt.
Az ebben rejlő veszély könnyen észrevehető. És közülünk nem kevesen a legjobb szándékkal, mégis fokozottabb absztraktsággal reagáltak erre a negativitásra, az absztrakcióban elveszett kérdésekre. Ott a kérdések közepette eltűntek a válaszok, itt pedig a dogmatikussá váló válasz tett lehetetlenné minden kérdést, a kérdések keresését.
Brecht egy jelentős író ösztönével és értelmével találta meg az arany középutat. Drámái és költészete radikálisan, nyugtalanító intenzitással, a jelenlegi és még ismeretlen mélységek magabiztos feltárásával tesz fel kérdéseket. Azonban az összes kérdés kavargása mögött ott a végső válasz megingathatatlan bizonyossága, az igazi távlat.”
Lukács mondta eme szavakat Brecht sírja fölött. Az a Lukács, akivel Brecht egész életében vitában állt. Formalizmus, avantgárd vagy realizmus, szocialista realizmus. A vita eldőlt s mindkettő halott. Vagy ki tudja…
Brecht ebben a hónapban lenne 125 éves. Nem semmi, róla mindig azt gondolni, hogy örök fiatal. 1898-ban született. Orvostanhallgató volt, majd expresszionista drámaíró. A forradalmak után lett igazán marxista. Marxot olvasott, kommunistának vallotta magát. Lenin állt hozzá közel, de jo kapcsolatot ápolt az ulraballal Karl Korschal.
Megértette Marxot és harcba szállt az elidegenedéssel.
Ebből a harcból születtek a halhatatlan művei. Kár is sorolni őket.
Harcolt a kapitalizmus, a fasizmus ellen. Menekülni kényszerült. USÁ-ban élt.
Majd visszatért az NDK-ba.
Még korábban ezekkel a sorokkal zárta egy versét:
„Ekkor az őrök egy kőművest küldtek késsel a felirat ellen,
S ő betűről betűre kikaparta, egy óra hosszat dolgozott.
És mikor elkészült, femt a zárkában, immár színtelenül,
De mélyen a falba vésve állt a legyőzhetetlen felirat:
Éljen Lenin!
Most távolítsátok el a falat! – mondta a katona”
Ám nemsokára rájött, hogy mivé is lett a gondolat:
A megoldás
A június 17-iki felkelés után
Az Írószövetség titkára
A Sztálinallén röplapokat terjesztett,,
Amelyeken az volt olvasható, hogy a nép
Eljátszotta a kormány bizalmát,
És ezt csak a munka megduplázásával
nyerheti vissza. Nem lenne
Egyszerűbb, ha a kormány
Leváltaná a népet, és
Másikat választana?

Olvassuk, hallgassuk az Ő életmtűvét is