Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze – Holnapután

Greendex

Hogyan lesz egy nagyváros 21. századi értelemben is modern és élhető? Sok egyéb mellett rengeteg zöldfelületre, árnyas fákra, gyalogos- és kerékpárosbarát környezetre van ehhez szükség. Ezeket megteremteni azonban nem is annyira egyszerű, hiszen megvalósításukhoz a lakosság részéről is szükség van kompromisszumokra, a változások hatása pedig valószínűleg csak hosszabb idő után érezhető. Ráadásul a klímaváltozás is itt van a nyakunkon, tovább nehezítve a szakemberek dolgát. Adásunk vendége, Bardóczi Sándor Budapest főtájépítészeként első kézből tud beszámolni a kihívásokról.

Azokat a társadalmi vitákat, melyek egy modern városi környezet kialakításának velejárói, tőlünk nyugatabbra már jóval korábban lefolytatták. Fontos kérdés viszont, hogy azokat a zsákutcákat, melyekbe az első újítók még besétáltak, itthon el tudjuk-e kerülni, lehetséges-e csak a jó gyakorlatok meghonosítása. Ahogy Bardóczi Sándor mondja, attól nem kell tartanunk, hogy a fejlődést övező viták és konfliktusok egyedi, magyar jelenségek. Ott, ahol az új szemléletű intézkedéseket már korábban bevezették, szintén heves viták kísérték ezeket. Azonban amint világossá vált, hogy ezek jó dolgok, az ellentétek is elsimultak.

Ezzel együtt a városi problémák globális jelenségnek számítanak, és világszerte hasonlóak a kihívások. A különbség csupán ezek kezelésének aktuális fázisában van. Párizsban például a 2000-es évek elején került középpontba a kerékpározás és a tiszta levegő témaköre, melynek nyomán előbb ideiglenesen, majd véglegesen lezártak rakpartszakaszokat. Ezek némelyike mára valódi városi parkká alakult. Ehhez azonban 20 év kellett. Nálunk még gyerekcipőben jár az autóforgalom visszaszorítása, de máris remek megoldások születtek. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy a változások egyik napról a másikra következzenek be.

Azért szerencsére vannak olyan rövidtávú sikerek, melyekről már most be lehet számolni. A méhlegelők miatt elhíresült Vadvirágos Budapest programnak például már az első évében olyan vadvirágok jelentek meg néhány helyen, melyekre még a szakemberek sem számítottak.

Fontos persze az is, hogy nem szabad kritikátlanul átvenni a máshol már működő megoldásokat. Azt is meg kell vizsgálni, melyek adaptálhatók, melyek azok melyek akár már a régiónk más városaiban is jól működnek és ezekkel érdemes próbálkozni. Ilyen lehet a bécsi Swammstadt, azaz a szivacsváros modellje is, mely az osztrák főváros városfejlesztésének jelenleg az egyik legfontosabb fókusza. Lényege, hogy a lehulló csapadékot nem elvezetik, hanem helyben hasznosítják, a növényzet, a talaj elnyeli és raktározza. Ez a módszer a jövőben Budapesten is enyhítheti a klímaváltozás hatásait, mérsékelni a városi hőszigethatást.

Vendégünk mesél a természetvédelemhez kapcsolódó kihívásokról és arról, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a fővárosban jelenleg egy főre jutó 6 négyzetméternyi közparkot az évtized végére 7-re tornázzák fel. Ez 226 hektárnyi új közparkot jelentene. Összehasonlításképp a Városliget területe nem éri el a 100 hektárt. Eközben olyan praktikákkal teszik ellenállóbbá és egészségesebbé a már meglévő zöldfelületeket, mint például a talajtakarás vagy épp az innovatív faültetési technikák.

Persze mindez nem könnyű feladat, mert a klímaváltozás miatt egyre kevesebb fafaj lesz alkalmas városi fának. A megszaporodó vagy épp újonnan megjelenő kártevők, a fokozott nyári hőség és az év jelentős részében jellemző szárazság sem segíti a növényeket. Az új telepítéseknél már nem jelennek meg olyan ikonikusnak számító fajok, mint például a platán, a vadgesztenye, vagy épp a 2000-es években még slágernövénynek számító kőris.

Az adásban beszélünk még azokról a további kihívásokról, melyekkel egy világvárosnak szembe kell néznie, és arra is kitérünk, hogy mi vár Budapestre a következő évtizedekben.