2020 Filmodüsszeia - Isten keze kritika

Könyv-Kult Bibliopod

Fellini és a többi olasz nagymester útján halad Paolo Sorrentino, akinek új mozija, az Isten keze ugyancsak a klasszikusokat idézi. Az alkotó filmes memoárjában rendezői pályafutását megelőző, nápolyi családja életéről ad számot, a 80-as évek olasz fociromantikájától is övezve. A film nem a szokásos sorrentino-s nagy bombaszt, hanem inkább egy kissé melankólikus és nagyon érzelmes dráma, ahol a fiatal, szinte még gyerek Fabietto narrációjában ismerhetjük meg már-már közhelyesen zajos életet élő családját. A 2020 Filmodüsszeia két állandó műsorvezetője, Géczy Dávid fillmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró, akik nem mellesleg hatalmas Sorrentino-fanok, annak járnak utána ebben az adásban, hogy milyen helyet foglal el az elmúlt időszak legnagyobb olasz filmművésze pályafutásában az Isten keze. Egyszerre könnyű a feladat és nehéz is, hiszen Sorrentino ezúttal nem provokál, nem akar botrányt, csupán elmeséli, hogy milyen kedélyes és szenvedélyes közegből érkezett, ahol a jókedv, a szerelem, a tengerparti kalandok és a fociőrület a mindennapok nagyhőfokon lángoló részei. A film hangsúlyos része a két szülő elvesztése traumájának feldolgozása és a filmrendezői pálya mondhatni misztikus kiválasztása is. Ne feledkezzünk meg a produkció címadójáról, Diego Maradona-ról sem, aki ugyancsak fontos szerepet kap a filmben, az önkívületben lévő nápolyi focidrukkerekkel együtt nézhetjük meg az évszázad gólját, miszerint: a futball legenda kezéről hálóba bepattanó labda a bíró figyelmetlensége miatt végül gólt és győzelmet jelent Olaszországnak. A csoda a szemünk láttára történik meg, ahogy Sorrentino filmjeiben már megszokhattuk.

Weboldal: 2020 Filmodüsszeia
Facebook: 2020 Filmodüsszeia
Instagram: 2020 Filmodüsszeia
YouTube: 2020 Filmodüsszeia
E-mail: [e-mail]
Könyvkultúra Magazin