Artwork

A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
Player FM - Podcast alkalmazás
Lépjen offline állapotba az Player FM alkalmazással!

Egyre hatékonyabb technológiával éljük fel egyre jobban a természeti erőforrásokat

 
Megosztás
 

Manage episode 292563575 series 2432061
A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
https://g7.hu/uploads/2021/05/05_dombi_mihaly_sb_final.mp3

Az ember és a környezet kapcsolatának mérésekor manapság szinte kizárólag a szén-dioxid-kibocsátást vesszük figyelembe. Ez abból a szempontból érthető, hogy a klímaváltozás a legfontosabb és legégetőbb kihívásunk. Számos olyan megoldást választunk emiatt, ami ugyan segít csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, más területen viszont növeli a környezetterhelést és környezetszennyezést.

Az elektromos autózást gyakran és sokan tekintik zöld fordulatnak, pedig ez csak az autózás karbonlábnyomára lehet – és ebben sem túl nagy – pozitív hatással. Ha más környezeti szempontokat, például az anyagfelhasználást is figyelembe vesszük, akkor már az is látható, hogy az e-autózással összességében növekszik a környezetterhelés. Tehát az egyik negatív környezeti hatás csökkentése együtt jár a másik hatás növelésével.

A legnagyobb kihívás, hogy nincsen egy egységes mérőszám arra, hogy mi alapján mérjük a gazdaság környezeti hatását. Dombi Mihály, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtan és Világgazdaságtan Intézetének Környezetgazdaságtan Tanszékének adjunktusa ezzel foglalkozik. Kutatási területe pontosan ez: szerinte és az egyre terjedő ökológiai gazdasági gondolkodás szerint az anyagfelhasználás kiválóan leírja, hogyan változik az emberiség és a környezet kapcsolata.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Az anyagfelhasználás azt mutatja meg, mennyi tonna nyersanyagot használunk fel a bányákból, mennyi biomasszát termelünk ki a szántóföldekről, erdőkből vagy éppen a tengerekből. A kutatók ma már a világ minden országából elérhető input-output táblák segítségével meg tudják mondani, hogy egy-egy országban milyen termékekhez mennyi anyagot használnak fel a fogyasztók.

A gazdaságban egyre növekszik az anyagok felhasználása, de eközben egyre nő a hatékonyság is

– ahogy arról Dombi Mihály egy áprilisban megjelent cikkében is beszámol. Az első ránézésre ellentmondásban lévő folyamatok esetében arról van szó, hogy az anyagfelhasználás lassabban növekszik ugyan, mint a GDP-növekedés, de így is igen gyorsan – nemhogy a csökkenés, de még a stagnálás sem tűnik a közeljövőben elérhetőnek. Ahogy az alábbi ábránkon látható, az ezredforduló után kapcsolt csak rá az emberiség igazán a Föld javainak kitermelésére:

A zöld energetikai átállás kapcsán sem feltétlenül rózsás a helyzet, hiszen hiába olcsóbbak ma már a napelemek vagy a szélerőművek piaci alapon a hagyományos energiatermeléshez képest, ezek élettartama végén nem megoldott az újrafelhasználásuk, sok elektronikai hulladék keletkezik, a kihasználtságuk pedig alacsony. Az ilyen áramforrások rendszerbe állítása új áramtárolási megoldásokat, például erőműveket, sok új villamoshálózati beruházást kíván meg.

A technológiánk folyamatos előrehaladásával egyre több anyagot építünk be a rendszerekbe

– fejtette ki Dombi Mihály.

Egy másik olyan terület, ahol az anyaggazdálkodási kérdések a zöldnek tűnő megoldásokat kevésbé előnyösnek tekintik, az az élelmiszeripar. Dombi Mihály szerzőtársaival írt, megjelenés alatt álló tudományos cikke is ezzel foglalkozik: azt számolták ki, hogy mikor jár jobban a világ, ha mindenki helyben termelt élelmiszereket fogyaszt, vagy ha akár nagy távolságokra szállítják az ideális termőhelyekről ezeket.

A külkereskedelmi elméletekből ismert komparatív előnyök alapján azt látták, hogy a természet szempontjából– a szállítás környezeti terheit is beleértve – a jelenlegi fogyasztást fenntartva sokkal előnyösebb, ha mindig a legalkalmasabb helyen termelik meg az élelmiszereket, mert így kevesebb anyaghasználatra – például műtrágyára – van szükség.

Az olyan hatékonynak és zöldnek gondolt mezőgazdasági termelés, amiről például Hollandia híres, a lehető legrosszabb környezeti szempontból: a gépesített, automatizált precíziós mezőgazdaság óriási környezeti terhei mellett a legkevésbé fenntartható.

Amíg a biomassza eljut a 7,5 milliárd emberhez, elveszíti az anyagmennyiségének kilenc tizedét

– mondta el Dombi Mihály. Tehát az élelmiszerhulladék csökkentésében óriási potenciál van, hiszen minden anyagfelhasználás negyede a mezőgazdasághoz kötődik.

A legnagyobb probléma mégis az infrastruktúrával van: a globális anyagfelhasználás fele ehhez köthető. Amikor egy-egy új út, autópálya épül, érdemes arra gondolni, hogy ez óriási terhet jelent a környezetre. Egy-egy új gyár, kereskedelmi központ építése is jelentős szennyezést jelent, érdemes lenne ezért a zöldmezős beruházásokat a barnamezős fejlesztések felé terelni, új építések helyett a felújításokat ösztönözni. Ez nemcsak az anyaghasználat csökkentése miatt lenne nagyon fontos, hanem segítene a karbonlábnyom csökkentésében is, hiszen az épületek, az építőipar és a közlekedési infrastruktúra felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 39 százalékáért.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi vendégeink:

The post Egyre hatékonyabb technológiával éljük fel egyre jobban a természeti erőforrásokat first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

  continue reading

322 epizódok

Artwork
iconMegosztás
 
Manage episode 292563575 series 2432061
A tartalmat a G7 biztosítja. Az összes podcast-tartalmat, beleértve az epizódokat, grafikákat és podcast-leírásokat, közvetlenül a G7 vagy a podcast platform partnere tölti fel és biztosítja. Ha úgy gondolja, hogy valaki az Ön engedélye nélkül használja fel a szerzői joggal védett művét, kövesse az itt leírt folyamatot https://hu.player.fm/legal.
https://g7.hu/uploads/2021/05/05_dombi_mihaly_sb_final.mp3

Az ember és a környezet kapcsolatának mérésekor manapság szinte kizárólag a szén-dioxid-kibocsátást vesszük figyelembe. Ez abból a szempontból érthető, hogy a klímaváltozás a legfontosabb és legégetőbb kihívásunk. Számos olyan megoldást választunk emiatt, ami ugyan segít csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, más területen viszont növeli a környezetterhelést és környezetszennyezést.

Az elektromos autózást gyakran és sokan tekintik zöld fordulatnak, pedig ez csak az autózás karbonlábnyomára lehet – és ebben sem túl nagy – pozitív hatással. Ha más környezeti szempontokat, például az anyagfelhasználást is figyelembe vesszük, akkor már az is látható, hogy az e-autózással összességében növekszik a környezetterhelés. Tehát az egyik negatív környezeti hatás csökkentése együtt jár a másik hatás növelésével.

A legnagyobb kihívás, hogy nincsen egy egységes mérőszám arra, hogy mi alapján mérjük a gazdaság környezeti hatását. Dombi Mihály, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtan és Világgazdaságtan Intézetének Környezetgazdaságtan Tanszékének adjunktusa ezzel foglalkozik. Kutatási területe pontosan ez: szerinte és az egyre terjedő ökológiai gazdasági gondolkodás szerint az anyagfelhasználás kiválóan leírja, hogyan változik az emberiség és a környezet kapcsolata.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Az anyagfelhasználás azt mutatja meg, mennyi tonna nyersanyagot használunk fel a bányákból, mennyi biomasszát termelünk ki a szántóföldekről, erdőkből vagy éppen a tengerekből. A kutatók ma már a világ minden országából elérhető input-output táblák segítségével meg tudják mondani, hogy egy-egy országban milyen termékekhez mennyi anyagot használnak fel a fogyasztók.

A gazdaságban egyre növekszik az anyagok felhasználása, de eközben egyre nő a hatékonyság is

– ahogy arról Dombi Mihály egy áprilisban megjelent cikkében is beszámol. Az első ránézésre ellentmondásban lévő folyamatok esetében arról van szó, hogy az anyagfelhasználás lassabban növekszik ugyan, mint a GDP-növekedés, de így is igen gyorsan – nemhogy a csökkenés, de még a stagnálás sem tűnik a közeljövőben elérhetőnek. Ahogy az alábbi ábránkon látható, az ezredforduló után kapcsolt csak rá az emberiség igazán a Föld javainak kitermelésére:

A zöld energetikai átállás kapcsán sem feltétlenül rózsás a helyzet, hiszen hiába olcsóbbak ma már a napelemek vagy a szélerőművek piaci alapon a hagyományos energiatermeléshez képest, ezek élettartama végén nem megoldott az újrafelhasználásuk, sok elektronikai hulladék keletkezik, a kihasználtságuk pedig alacsony. Az ilyen áramforrások rendszerbe állítása új áramtárolási megoldásokat, például erőműveket, sok új villamoshálózati beruházást kíván meg.

A technológiánk folyamatos előrehaladásával egyre több anyagot építünk be a rendszerekbe

– fejtette ki Dombi Mihály.

Egy másik olyan terület, ahol az anyaggazdálkodási kérdések a zöldnek tűnő megoldásokat kevésbé előnyösnek tekintik, az az élelmiszeripar. Dombi Mihály szerzőtársaival írt, megjelenés alatt álló tudományos cikke is ezzel foglalkozik: azt számolták ki, hogy mikor jár jobban a világ, ha mindenki helyben termelt élelmiszereket fogyaszt, vagy ha akár nagy távolságokra szállítják az ideális termőhelyekről ezeket.

A külkereskedelmi elméletekből ismert komparatív előnyök alapján azt látták, hogy a természet szempontjából– a szállítás környezeti terheit is beleértve – a jelenlegi fogyasztást fenntartva sokkal előnyösebb, ha mindig a legalkalmasabb helyen termelik meg az élelmiszereket, mert így kevesebb anyaghasználatra – például műtrágyára – van szükség.

Az olyan hatékonynak és zöldnek gondolt mezőgazdasági termelés, amiről például Hollandia híres, a lehető legrosszabb környezeti szempontból: a gépesített, automatizált precíziós mezőgazdaság óriási környezeti terhei mellett a legkevésbé fenntartható.

Amíg a biomassza eljut a 7,5 milliárd emberhez, elveszíti az anyagmennyiségének kilenc tizedét

– mondta el Dombi Mihály. Tehát az élelmiszerhulladék csökkentésében óriási potenciál van, hiszen minden anyagfelhasználás negyede a mezőgazdasághoz kötődik.

A legnagyobb probléma mégis az infrastruktúrával van: a globális anyagfelhasználás fele ehhez köthető. Amikor egy-egy új út, autópálya épül, érdemes arra gondolni, hogy ez óriási terhet jelent a környezetre. Egy-egy új gyár, kereskedelmi központ építése is jelentős szennyezést jelent, érdemes lenne ezért a zöldmezős beruházásokat a barnamezős fejlesztések felé terelni, új építések helyett a felújításokat ösztönözni. Ez nemcsak az anyaghasználat csökkentése miatt lenne nagyon fontos, hanem segítene a karbonlábnyom csökkentésében is, hiszen az épületek, az építőipar és a közlekedési infrastruktúra felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 39 százalékáért.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi vendégeink:

The post Egyre hatékonyabb technológiával éljük fel egyre jobban a természeti erőforrásokat first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

  continue reading

322 epizódok

All episodes

×
 
Loading …

Üdvözlünk a Player FM-nél!

A Player FM lejátszó az internetet böngészi a kiváló minőségű podcastok után, hogy ön élvezhesse azokat. Ez a legjobb podcast-alkalmazás, Androidon, iPhone-on és a weben is működik. Jelentkezzen be az feliratkozások szinkronizálásához az eszközök között.

 

Gyors referencia kézikönyv