Tehetetlenség, feleslegesség, kiszolgáltatottság: a zenészek állnak fel utolsóként a padlóról

Helyzet

„Sokkal nagyobb az igény a kultúrára, mint eddig bármikor” – fejtette ki rögtön a beszélgetés elején Weyer Balázs, a Music Hungary Szövetség elnöke, amely szervezet három éve kívánja betölteni azt a szakmai érdekképviseleti szerepet, amely évtizedes távlatban hiányzott már a magyar zeneiparból. Weyer szerint a jelenlegi helyzet világosan rámutatott arra, hogy a kultúra olyan, mint a víz, amit egészen addig nem értékelünk igazán, amíg érezhetővé nem válik a hiánya. Ugyanakkor a zeneipar megsegítéséről azt gondolja, hogy az nem elsősorban állami, mint inkább közösségi érdek, ami sokkal fontosabb, mint az állami érdek. Az állami szerepvállalás a kultúrában komoly vitát váltott ki a zenészek és a zeneipari szereplők között, Weyer azonban nem tartja azt ördögtől valónak. Erre ugyanis Európában számos példa van, és a kultúrának is szüksége van az állam segítségére, „persze olyan módon, hogy az minél kevésbé befolyásolja a kultúra tartalmát” – tette hozzá. Az elmúlt egy év kapcsán úgy érzi, az egész zeneipar nagyon fegyelmezett volt Magyarországon, szinte nem voltak komolyan vehető illegál bulik, vagy kalózkoncertek, noha ő maga is jóval többre számított még az elején. Persze nem mentünk el a zeneipart az állam részéről segíteni igyekvő Demeter Szilárd személye mellett sem, akiről Weyer úgy gondolja: nem a személye, hanem a tevékenysége fogja meghatározni. Ugyanakkor elmondta: „én őszintének gondolom az érdeklődését és a törekvéseit arra, hogy mivel tudna segíteni a magyar könnyűzenén”. De hogy mi a lényegi különbség ma egy goaparti és egy jazzkvintett koncertje között? Elmenne akár ma este egy ültetett jazzkoncertre? És hogy hol látja a Music Hungary szerepét három év múlva? A Helyzetből kiderül! GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali