Még három évtized, és lesz emberi értelemhez mérhető mesterséges intelligencia

Helyzet

„Körülbelül hétszer annyi tömeg van az univerzumban, mint amennyi világít. Ami ezen kívül van, az a sötét anyag” – így írta le a Helyzetben Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem asztrofizikusa a sötét anyagot, amelynek kutatásáért a professzor a Viktor Ambartsumian-díjat is elnyerte. Persze a sötét anyagról bővülő tudásunk legfeljebb a fizikatankönyvekben lehet majd egy-egy új fejezet érdekes adaléka, a hétköznapjainkat ez majd aligha befolyásolja. Szalay azonban távol van attól, hogy elefántcsonttoronyban ülő tudósnak lehessen nevezni: a segítségével laikusok működtek közre meglepő hatékonysággal a galaxisok osztályozásában, mi több, a Jim Gray és Szalay által elindított Sloan Digital Sky Survey égboltfelismerési program érdeme az is, hogy ma már akár holland iskolai tanárok is tehetnek a Földtől többmillió fényévnyire lévő objektumokkal kapcsolatos felfedezéseket. Emellett az asztrofizikus felismerte a big datában rejlő lehetőségeket is. A Sloannal kapcsolatban megjegyezte: a big datának hála, korábban hosszú hónapokat igénybe vevő tevékenységek percekre rövidültek, mert ma már elég az érdeklődőknek leülni a számítógépük elé, néhány adatot megadni, és hamar eldönthetik, hogy érdemes-e tovább kutakodniuk, mert a hipotézisüket gyorsan megerősíti vagy megcáfolja a rendelkezésre álló adatmennyiség. „Vannak a big datának árnyoldalai is” – ismerte el ugyanakkor Szalay, aki látja, hogy a társadalom és a politika nem feltétlenül tudja vagy akarja nemes célokra használni a kezébe kerülő, big datával járó hatalmat, és ezt „ijesztőnek” tartja. Ijesztő lehet az is, hogy egy 2016-ban róla írt cikkben azt mondta a 444-nek, hogy 35 év múlva már lesz az emberi értelemhez mérhető mesterséges intelligencia. Bár szerinte ez a folyamat némiképp megakadt az elmúlt években, ugyanis a jelenlegi MI-ket gyakran könnyű összezavarni (egy arcfelismerő mesterséges intelligenciának ma még nagy kihívást jelent például, ha valaki olyan pólót vesz fel, amelyen arcok vannak), de a tudós tartja állítását: harminc évnél sokkal tovább már nem kell várnunk arra, hogy hozzánk hasonló értelmi képességekkel rendelkező gépek is legyenek a világon. Szalay sokoldalúságát bizonyítja, hogy a fentiek mellett a rák- és agykutatásban is jelentős projektbe kezdett. A podcastban beszél arról is, hogyan segítette őt Brian May, a Queen asztrofizikus gitárosa, és hogy mit gondol zenészként híressé vált kollégájának tudományos munkájáról. NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali