#96 Szőke Abigél

Filmklub podcast

Tizenhét évesen forgatta az első filmjét, amiben egy sorozatgyilkos megerőszakolta és megfojtotta, de nem ebben a sorrendben. Ez volt A martfűi rém, a díszbemutatóra a nagyszüleit is magával vitte. Szőke Abigél kortalan jelenség. Az Engedj be színpadi verziójában kétszáz éves vámpírlányt játszott, az Akik maradtak Klárájáról azt mondják a filmben, hogy "öt és hetven között bármennyi tud lenni". Megélt hatalmas sikereket: a szerény tévéfilmként indult Akik maradtak a legjobb tíz közé jutott az Oscaron, Abigélt egészen Kaliforniáig röpítette, ahol az a kritikus vezette körbe a környéket, aki "reveláció"-nak nevezte az alakítását a Varietyben, abban a lapban, ami később a tíz legígéretesebb fiatal színészi tehetség egyikének kiáltotta ki őt, és a berlini filmfesztiválon ünnepeltette. De beszélgettünk a csalódásokról is. A színművészetis felvételin kétszer is kiszórták, a Magyar Filmdíjon hiába tárolt az Akik maradtak, Abigél alakítását még csak nem is jelölték, és az Oscar-jelölés sem jött össze végül a filmnek. "Gigasztár lesz, ha jól választ projekteket" - mondta róla Szász Attila, a Félvilág és az Apró mesék rendezője, aki hosszas válogatás után Abigélre bízta következő filmje, egy 1962-ben játszódó ügynöksztori női főszerepét. Az életben zárkózott, már-már szégyenlős, a kamera előtt elképesztő átlényegülésre képes. Az Akik maradtakban az érzelmek teljes skáláját bejárta, a Reggelim a vacsorád című kisfilmben vadmacskaként cikázik és punk energiával vibrál. Szó esett még a Kisasszonyokra hasonlító gyerekkoráról, a külföldi karrier esélyeiről, a brazil rajongóiról és az Eszenyi-ügyről, arról, hogy milyen károkat okozott benne, hogy halálra dicsérték, illetve miért nincs fent a neten a születési dátuma.